Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)
NÉPRAJZTUDOMÁNY - Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból 2. A haláltól a torig
ima, sőt tánc, halottas játék is kapcsolódott hozzá. 17 Szokásjogilag a tor a temetés befejező aktusának tekinthető, amelynek megtartása az örökösökre, rokonokra kötelezettségként hárult. Magyarázata a koporsóba helyezett tárgyakéhoz hasonló: a halottat megvendégelték, ellátták a hosszú útra élelemmel, itallal, mert hitük szerint ellenkező esetben a holtak szelleme viszszajárt volna, zavarva ezzel az élőket. 18 A halotti tor megtartásának szokása mélyen élt a makóiak hitében és gyakorlatában is. 18-19. századi végrendeletekben találkozni olyan adatokkal, amelyben a végrendelkező külön tesz említést a temetési, valamint a tori költségekről. Pl. 1763-ban Kovács János temetésre 70 forintot hagyott (szentmisére, templomra, özvegyére 20-20 forintot). Bár a temetésére a hátramaradottak nem költötték el a rendelt összeget, csak 18 forint 18 krajcárt, a költségek összesítéséből kiderül, milyen arányban volt fontos a halotti tor. „Deszkáért 1 forint 15 krajcár, harangozónak 2 krajcár, négy és fél itce bor hét és fél krajcár, kántornak mindenestől 42 krajcár, koporsó szegre 12 krajcár, ecetét 2 krajcár, öt kenyér 1 forint 45 krajcár, borsért 4 krajcár, májért 25 krajcár, 13 itce liszt 13 krajcár, egy itce só 4 krajcár, két akó borért 3 forint, egy alsó lepedőért 26 krajcár, hét font szalonnáért 49 krajcár, fáért 12 krajcár, tojásért 3 krajcár, két tyúkért 14 krajcár, négy itce paszulyért 8 karjcár. A summa kitesz 18 forint 18 krajcárt. " A fentiekből is kitűnik, hogy az elfogyasztott étel alapanyaga köles- és árpakása, máj, káposzta, tyúk, paszuly. A nagy mennyiségű liszt föltételezhetően az általánosan fogyasztott kalácshoz kellett. A halotti tor a 19. század első felében is kiemelt jelentőségű volt, amelyről Szirbik Miklós is külön említést tesz, megjegyezve, hogy azok „kivált az Oroszoknál vágynak nagy divatban." 20 A tori ételek elkészítéséhez az előbb említettekhez hasonló alapanyagokat használtak a 19.század első felében is. 1811-ben Szenes Istvánné temetéséről készült költségvetés (összesen 105 forint 10 krajcár) húst, káposztát, kását sorol föl 21 , amiből föltételezhetően a töltött káooszta készülhetett. Másutt a mészárszékről beszerzett hús, bárány említése 2 a később is szokásban lévő paprikás(pörkölt) készítésére utal. Bor, pálinka minden esetben került az asztalra. A 19. század végén, a 20. század elején még élő szokásnak tekinthetjük a halotti tort. Ezt a korszakot ismerhetjük meg a presbiterként is tevékeny17 Károly S. László, 1979. 441-443; Gelencsér József, 1991. 490-491. 18 Tárkány Szűcs Ernő, 1981. 196-197. 19 Vajda István, 2003. 12. 20 Szirbik Miklós, 1979. 37. 21 A tor nagyságát jelzi, hogy az egész örökség 1695 forint 57 krajcár volt. ML tanácsiilési iratok 1811/59 22 ML Tanácsülési iratok 1806, 1811, Tárkány Szűcs Emö, 1974. 512.
