Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból 2. A haláltól a torig

kedő Diós Sándor visszaemlékezéséből. „A halotti temetés után a gyászoló család tagjaival a rokonság és a szomszédok visszamentek a halottas házhoz. Akkor illett - különösen minden felnőtt halott temetése után - halotti tort tartani. Amikor a gyászolók visszamentek a gyászházhoz, már az udvaron javában rotyogott a bográcsban a paprikás. A szegényebb családoknál friss, puha kenyeret meg eröstúrót tettek az asztalra. De hogyha a halotti tor elmaradt, az szégyen volt a hátramaradottakra. A halotti toron azután felelevenítették az elhunyt emlékét. Elmagyarázgatták a jó tulajdonságait. Elbeszélgettek egy darabig, majd széjjeloszlottak."

23 A 20. század első évtizedeiben, a két világháború között már megkopott formában élt az egykor gazdag hagyomány. Elsősorban a gazdag családok körében maradt meg. Levest általában nem főztek, inkább valamilyen paprikást (aprójószág, marha, disznó), mint régebben is, bográcsban. Italnak pálinkát, bort kínáltak. A temetés után ekkor már általában csak a rokonság gyűlt össze, vacsorára. Mint a lakodalmakban, a szomszédok ebben az esetben is segítséget nyújtottak mind az előkészületeknél, mind az utólagos rendtevésnél. Az is gyakran előfordult, hogy temetés előtt való nap készítette el valaki (távolabbi rokon, szomszéd) az ételt. Az evés-ivás után elbeszélgettek a halottról, viselt dolgairól, a mindennapi eseményekről. Makón is szokás volt, hogy a torból a hozzátartozókat vigasztaló, nyugtató szavakkal távoztak a tor résztvevői. A halotti torra emlékeztető családi összejövetelek az utóbbi néhány évtizedben felújultak. Ez elsősorban a más településről érkezett rokonság hideg vagy meleg étellel való kínálását jelenti. A távolról érkezők közül néhányan már a temetés előtt, zömmel utána a gyászoló család házához érkezik, ott uzsonna vagy vacsora közben beszélgetnek. A halotti tor hajdan gazdag hiedelemvilágát Makón már nem sikerült föltárni. Szintén halvány emlékek élnek a városban az ifjú halott lakodalmának szokásáról. A fiatal halottak nagy pompával, zenével, tánccal történő temetése valaha Európa szerte elterjedt szokás volt, és az egész magyar nyelvterületen is ismert. A halott lakodalmának mcgülése a halál utáni élet, illetve a visszajáró halott képzetköréböl ered. A magyar nép szerint a házasságkötés előtt elhunyt fiatalnak, aki nem élhette le a teljes életet, kijárt az átlagostól eltérő temetési szertartás. Mivel életében nem ülték meg a lakodalmát, halálában adták neki azt. Ez azt jelentette, hogy a temetés mozzanataiban több megegyezett a lakodalmi szokásokkal. A századfordulón még többfelé előfordult, hogy a halottat kísérő fiatalság a sírnál, illetve a temetőkapuban és a halotti toron táncolt. Kálmány Lajos szerint az Arad megyei Magyarpécskán a Rákó-