Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről

szempontú feldolgozásánál, tehát számolnunk kell az időrendi helyzetből adódó díszítésbeli és formabeii eltérésekkel. A vásárhelyi edényanyag tipológizálását a néprajzi edényterminológia alapján végeztem el, a méret szerinti csoportok felállításánál a perem- és fenékátmérök nagyságbeli eltérését és a díszítőtechnikai különbséget vettem figyelembe. A feldolgozás eredményeként a következő edénycsoportokat különítettem el: I. Főzőedények II. Sütőedények III. Tároló- és tálalóedények a. Folyadéktárolók b. Tálasedények IV. Egyéb - kályhástermékek, hálónehezékek, pipák

10 Főzőedények Az ótemplomi leletanyag legnagyobb számban képviselt edénytípusa a főzőedényeké (5. kép). Az előkerült kerámaileletek több, mint felét képviselik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a nagy tömegű jellegtelen edénytöredék között nyilvánvalóan akadnak olyanok, melyeket főzőedényként értékeltünk, de eredetileg más edénytípushoz tartozhattak. Az elemzésbe vonható töredékek 60%-át a fazekak, közel 30%-át a kisfazekak alkotják," de a perein- és fenékátmérők nagysága alapján a bögrék és a nagyfazekak meglétére is következtethetünk. A kiegészített edények alapján a kisfazekak űrtartalma 1 1 körüli, míg a fazekak esetében 3 1, 1,5 1 és 2 1 a becsült érték. Általában elmondható, hogy a fazekak vörösbarna vagy halvány vörös színűek, kisebb arányban sárgásfehér vagy világosbarna anyagúak, ritkán szürke és szürkésbarna színűek. Nagy részük kormos, a korom sokszor ráégett a fazék külső oldalára. 1 A terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé valamennyi csoport részletes elemzését, így csak a fő edénytípusok és díszítőtechnikai eljárások bemutatására szorítkozhatom. " A statisztikai mutatók számításánál tömegadatokkal dolgoztam, melyet célravezetőbbnek gondolok, mint a mennyiségi adatokkal történő értékszámítást. Tisztába vagyok vele, hogy ez is csak hozzávetőleges adatokat szolgáltathat, hiszen a töredékek jó részéről nem lehet tudni, eredetileg hány edényhez tartozhattak. 12 A méret szerinti alcsoportok felállítása a szájböség és a fenékátmérők nagyságbeli eltérésén alapult. Kiindulópontot jelentett a fazéktípusú edények néprajzi definíciója, mely szerint a fazékformájú edények esetében az edénymagasság nem sokkal több, mint a szájátmérő nagysága (Igaz - Kresz, 1965.90).