Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről

A peremátmérőjük nagysága 10-35 cm között változik, általánosnak tekinthető a 12-24 cm-es szájbőség. A fenékátmérők szélső értéke 7-16 cm közötti. A fazekakra formailag jellemző a tölcséresen kihajló, rövid nyak a kissé hangsúlyozott váll (7. kép). Többnyire hasuk vonalában a legszélesebbek, tojásdad formájúak. A füles fazekaknál a fül rendszerint a peremből indul és az edény vállára támaszkodik.

13 Az enyhén összeszűkülő alacsony nyakrész, ívesen kihajló, álló vagy kissé behúzott perembe folytatódik. A szájperemek kiképzése rendkívül változatos, de jellemzőek a fedő számára kialakított plasztikus bordadíszek és a fedőhornyok. Lehetnek tagolatlanok, egyszerűen, vagy többszörösen tagoltak, valamint galléros kiképzésüek. Külön csoportot képviselnek a csipkézett peremű edények, bár előfordulási arányuk lényegesen elmarad a többi peremtípushoz képest.

14 A főzőedények több, mint felel díszítetlen, a díszítetteknél alapvetően három díszítőtechnikát alkalmaztak: a felületet átalakító díszítést, a belső oldali, egyszínű mázazást és a festést, valamint ezek kombinációját. A díszített edények legnagyobb százalékban vörös/vörösbarna engobe-bal festettek (8. kép). 5 A festés többnyire a világos alapszínnel párosul, és jó részt önálló díszítésként, motívumokban rendezetten jelenik meg. Legjellemzőbbek az egyenes, egymással párhuzamosan, vízszintes irányban körbefutó vékony vonaldíszek, hullámok és a széles ecsettel festett zsinegdíszek. Gyakoriak továbbá az U alakú mintasorok, a szirom- és csigamotívumok, de előfordulnak a rácsminták és rendszertelenül elhelyezett pont- és sávdíszítések is. A festett edénykörön belül külön csoportot képviselnek az engobe-ba visszakarcolt technikával díszített edények. Formájuk és díszítőtechnikájuk lényegében megegyezik más régészeti lelőhelyekről származó hasonló korú edényekével. 6 A néprajzi kutatás nyomán tudjuk, hogy a 19. században a tűzálló agyaggal nem rendelkező alföldi területeket — különösen a Tisza mentét — a Gömör megyei falvak látták el főzőedénnyel.

17 A régészeti kerámiaanyag alapján úgy tűnik, hogy a kora újkori elterjedési terület megfeleltethető a későbbi gömöri fazekasközpontok vonzáskörzetével, sőt a szállított áru 13 A fülek, típusuk alapján, döntően hosszanti bemélyítéssel tagolt, szalagfülek. 14 A hullámos peremű edények a 15. században jelennek meg (Gerevich 1966, 128. kép), majd a 16-17. század folyamán használatuk általánossá válik (Lázár 1986, 2. kép 1, 4-5,7; Gerelyes Feld 1986, 174), és kisebb számban ugyan.de jelenlétük a 17-18. század fordulójára keletezett anyagokban is kimutatható (Gál 1985, VI. tábla 1 ; Fodor - Kozák 1971, 147, 2. kép). 15 A vörös engobe-bal festett fazekak az ország középső, déli és észak-keleti területein kerülnek elő legnagyobb számban, és egyáltalán nem jellemzőek, sőt gyakran hiányoznak az azonos korú dunántúli lelőhelyek anyagából (Hatházi - Kovács 1996, 42; Kovács 1991, 171). 16 Lükő 1940, 160; Gál 1985, 86, VII. tábla 4. ,7 Kresz 1960, 229, 309; Holl 1963, 336.