Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - F. Lajkó Orsolya: Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről

F. LAJKÓ ORSOLYA Egy 17. századi kerámiaegyüttes Hódmezővásárhelyről Bevezetés Tanulmányomban a Hódmezővásárhely - Ótemplom lelőhelyről előkerült 17. századi kerámiaegyüttes rövid tipológiai bemutatására vállalkozom.

2 A leletközlés célja a kora újkori edénymüvességről eddig nyert ismeretek körének bővítése. Munkában a leletegyüttest jellemző főbb tipológiai és formacsoportok bemutatatásra szorítkozom, a feldolgozás csak annyiban részletező, amennyire azt az adott korszak agyagmüvességének vizsgálati szempontjai megkövetelik. A kora újkor edénykultúrájának kutatását a korszak kerámiájának a népi fazekasság történeti fejlődésében játszott jelentősége teszi szükségessé, ugyanakkor a kutatottság hiánya indokolja. Bár az utóbbi néhány évben érezhetően nőtt a figyelem a korszak fazekastermékeinek kutatása iránt,

3 de még mindig kevés a 16-19. századi edénymüvességet történeti fejlődésében vizsgáló, a kora újkori edénykultúra és a népi kerámiaművesség közötti összefüggések feltárásával foglalkozó tanulmány. Hangsúlyoznunk kell, hogy a korszak kerámiájának kutatása a néprajzés a régészettudomány vizsgálati eredményeinek együttes feldolgozása révén valósulhat meg. A történeti összefüggések és általában a korabeli edénykultúra jellemzőinek feltárását - elsősorban módszertani okok miatt a régészetnek kell magára vállalnia, mivel a néprajzi gyűjteményekben őrzött kerámia jellegénél fogva képtelen választ adni bizonyos kérdésekre. A régészetnek ki kell használnia a kerámia azon előnyös tulajdonságát, hogy az töredékességében is igen jól kutatható. A tanulmány alapját jelentő előadás, „Hódmezővásárhely kerámiamüvessége a kora újkorban" címmel a Móra Ferenc Múzeum által 2001. évben szervezett tudományos ülésszakon hangzott el, azonban az írásbeli közlése akkor elmaradt. És bár a témában azóta eltelt időszakban folytatott kutatásaim alapján ma már sok mindent másként gondolok, az akkori kéziratomat változtatás nélkül teszem most közzé. 2 Ezúton is köszönöm B. Nagy Katalinnak, hogy a leletegyüttes közlési jogáról javamra lemondott és értékes tanácsaival a feldolgozó munkámat segítette. 3 Az újabb régészeti szakirodalomból Vizi Márta (Vizi M. 2002.) és Tomka Gábor (Tomka G. 2002.) anyagközléseit említhetjük, míg a néprajzi feldolgozások sorában Vida Gabriella (Vida G. 1999.), P. Szalay Emőke (P. Szalay E. 1993.), Füvessy Anikó (Füvessy A. 1993a, 1993b, 1994, 1998.) és Nagy Janka Teodóra (Nagy J.T. 1991.) munkái említésre méltók.