Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Markos Gyöngyi: Makó temetkezési szokásaiból 2. A haláltól a torig

tóságteljesen. A makóiak a következő rigmust mondták hozzá: dá-lonatanyá-ja (azaz: Dalon a tanyája). Szegényeknek a kisharang gyorsan, gúnyosan a következőt kongatta: ringye-rongya mind itt van? A városban más változat is élt a harangok híradásáról, amelynek mondanivalója az előzőnek megfelelő. Ha nagygazda halt meg, a templom minden harangja szólt, lassan, mély, méltóságteljes hangon. A következő rigmust hallották hozzá: köd-mön-bunda, zsír-szalonna. A szegény ember vagy fiatal halott esetében a kisharang ezt mondta: ringy-rongy, oszt vigyétökl Városunkban mind a katolikusok, mind a reformátusok körében szokás volt egy lepedő nagyságú fekete zászlót (idősebbek ajkán lobogót) a padláslyukon kidugni, ezzel jelezve, hogy halott van a háznál. A zászló régebben az egyházak, majd a vállalkozók tulajdonában volt. A katolikus családok az ablakba helyezett égő gyertyával is tudatták az arra járókkal gyászukat. A halálesetről értesítette a hívőket a szószékről a pap is. Makón már a 19. században nyomtattak gyászjelentéseket, jelentősége a 20. században nőtt meg. Kihelyezték a templom, a temetkezési vállalat ajtajára, valamint a halottas ház kapujára is. A tehetősebbek már a 19. század végén újságban is hírül adták családtagjuk elvesztését, nem egy esetben a temetésről is tudósítottak. Ez a hírközlés a 20. század második felében általános lett, ugyanakkor gyakran elmaradt a személyes értesítés, amit a legidősebb helybeliek igen hiányolnak. A 20. század utolsó harmadában, az újságban közölt gyászjelentések mellett elterjedt a rokonok, ismerősök telefonos értesítése is. A háztól temetkezés idejében a harangozás, ill. a lobogó kihelyezése jelzés értékkel bírt: ez után bárkinek szabad bejárása volt a halottas házhoz, hogy megnézhesse a halottat. A halottnézés szokása arra a jogi állapotra vezethető vissza, hogy a rokonságnak meg kellett győződnie a halál tényleges bekövetkezéséről. A halottat régen addig nem temethették el, amíg valamennyi felmenő, lemenő rokona és testvérei nem látták. A 19. század elejétől a halál beálltának megállapítása nem a rokonság, hanem a hatóság feladata volt, de a halottnézés szokása az egész országban megmaradt.

10 E szokásra Makón is vannak adataink. Virrasztás Régen az egész országban szokás volt az otthon felravatalozott halott melletti virrasztás: a temetésig a halott őrzése. Résztvevői a halott rokonai, szomszédai, jó ismerősei voltak. A virrasztás célja eredetileg az elhunyt 9 Nagy István, 1996. 55. 111 Tárkány Szűcs Ernő, 1981. 182-184.