Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

MÉDIA- ÉS KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT - Medgyesi Konstantin: A szegedi Dali-kiállítás sajtókommunikációja

csomagolás. A rendezés alatt hirdettünk még egy tájékoztatót a sajtó számára, ahol a kiállítás rendezője mondta el, hogy milyen koncepció alapján rendezi sorba a litográfiákat. Természetesen sajtóesemény volt maga a reprezentatív megnyitó. A nyitást követő napokban érzékelve a sajtóérdeklődést, információkat adtunk az első időszak látogatottságáról, egyáltalán arról, hogy miként „működik" a tárlat a hétköznapokban. A kiállítás katalógusát szintén sajtóesemény keretében mutattuk be a nyitást követő héten. A megnyitó után három héttel „Félidőben a Chagall-kiállítás" tartottunk sajtóbeszélgetést, amelyen a múzeum igazgatója tájékoztatta az újságírókat a tárlat addigi fejleményeiről. A következő sajtóesemény a 20. ezredik látogató köszöntése volt. A kiállítást ünnepélyes körülmények között - természetesen sajtóesemény keretében - zártuk be, ekkor történt meg a hivatalos látogatottsági adat bejelentése, miszerint menynyien voltak összesen Szeged város addigi legsikeresebb tárlatán. A Chagall-kiállításhoz kapcsolódó, az előbbiekben vázolt sajtóesemények sikeresek voltak. Magának a kiállításnak - főként a nyitás idején - komoly országos sajtóvisszhangja volt. A helyi sajtó pedig folyamatos érdeklődést mutatott a különböző sajtóesemények iránt, azokról rendszeresen beszámolt. A következő nagyobb tárlat, a 2006 elején megrendezett Mednyánszkytárlat volt. A Chagall-kiállításon már kipróbált módszereket az adott kiállításhoz mérten alkalmaztuk. Nyilvánvalónak tűnt, a Mednyánszky-kiállítás kapcsán a helyi kommunikáció, a helyi sajtóval való kapcsolattartás a fontos, hiszen ennek az eseménynek az országos hírértéke jóval csekélyebb. A tárlat népszerűsítése érdekében egy új eszközt vetettünk be. „A múzeum munkatársai utcára mennek Mednyánszkyért" címmel hirdettünk röplaposztást Szeged belvárosában. Nyilván önmagában annak a sok száz kiszórt röplapnak is lehetett hatása, de a lényeg az volt, hogy ismét sikerült egy sajtóeseményt generálni, hiszen a helyi sajtót érdekelte az ügy amint a múzeumi munkatársak élen az intézmény igazgatójával népszerűsítik a legforgalmasabb belvárosi sétálóutcában a kiállítást. Az esemény váratlan jellege biztosította a hírértéket, hiszen korábban valóban nem volt szokás, hogy a múzeum maga menne az emberekhez és nem fordítva. A májusban nyílt és július elején zárt Munkácsy-kiállítás kapcsán szintén a helyi és a regionális kommunikáció bizonyult meghatározónak. A Munkácsy-művek Budapest, Debrecen, Pécs és Kaposvár után érkeztek Szegedre, így országos érdeklődésre már kevésbé lehetett számítani. Annál inkább építhettünk a megyei és regionális sajtóra. Megint csak célul tűztük ki, hogy a bevált eszközök segítségével minél többször „beszéljünk" a kiállításról. Az eredmény nem is maradt el, a helyi sajtó folyamatosan beszámolt a kiállítás kapcsán történtekről. E kiállításkor az egyik újításnak az számított a kommunikáció szempontjából, hogy amikor sejteni lehetett,