Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Gálfi Tamás: Dicsővári István és a takácsmácsonya

1949-ben saját fejléces levélpapírt és pecsétet használt üzleti levelezésében. A statisztikai hivatalból lekérte a fellelhető adatokat az 1940-es évek takácsmácsonya behozataláról. Az adatokból látható, hogy megközelítőleg 50-100 mázsát hoztak be Franciaországból és Németországból. Kiszámította, hogy a hazai termelők ennek a mennyiségnek maximum 20-25 százalékát voltak képesek előállítani. Az Országos Tervhivatallal levelezett és felajánlotta közreműködését abban, hogy a takácsmácsonya behozatalát csökkentsék, és minél nagyobb mennyiségben itthon termeljék meg. 1952-ben a Földmüvelésügyi Minisztérium Kísérletügyi Központjával és a Gyapottermesztés Kutatóintézettel együttműködésben megpróbálták a szigetvári Szentgáti Kísérleti Gazdaságban és Székkutason új telepeket létrehozni. Ehhez ö adta a vetőmagot és a termelés leírását. Kísérletük kevés sikert hozott. Az 1937 és 1976 közötti időből 3 szállítókönyvben és több száz levélben rögzítette pontosan a takácsmácsonya forgalmát. Az igénylők levelei mellé csatolva megőrizte az elküldött mennyiséget és árat. Ezek a levelek megmutatják vállalkozásának alakulását és visszatükrözik a magyar gyapjúipar változásait, a gazdasági és politikai viszonyoknak megfelelően. Az első fennmaradt számlát 1937. november 8-án írták 73-as sorszámmal. Az adatok szerint utoljára 1976. januárjában adott el mácsonyát. 1943-1946 között hiányoznak a számlák. 1948-ból származik jelentősebb mennyiségű adat és egy általa írott regiszterfüzet, melybe összegyűjtötte a kötő-szövő és textilüzemek címét, adatait. A kisiparosok mellett, akik főleg Budapesten dolgoztak, nagyvállalatoknak kezdett újra értékesíteni. Például Budapesti Textilipari és Posztóipari Rt., Columbia Textilipai Rt., Magyar Posztógyár, Richards győri gyapjúfeldolgozó. A felhasználók időszakosan vásároltak csak mácsonyát, mert a felhasználásuk is időszakos volt. A divat az időjárás (az előre jelzett hidegebb telek) mind befolyásolták az igényelt mennyiséget. Szinte minden évben a vásárlás előtt mintát kértek, és csak annak elbírálása után kötöttek üzletet. Az államosítás és tervgazdálkodás időszakában a textilipari igazgatóság igazolást adott ki számára, hogy az általa termelt takácsmácsonya a textilipar számára nélkülözhetetlen alapanyag. Ezen években az értékesítést a termelőszövetkezeten keresztül szervezte meg. Jól megfigyelhető, hogy az 1950-es évek közepén hogyan szorultak vissza a kisiparosok. Az 1952-es év egyik leveléből idézve: „... a hazai gyártók a magánszektorral szerződést nem köthetnek..." Ez üzletileg csak kisebb visszaesést jelentett, mert készletét, a megtermelt mácsonyát nagyüzemek vásárolták fel. 1959-es esztendőben jelennek meg újra a kisiparosok levelei és számlái.