Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Gálfi Tamás: Dicsővári István és a takácsmácsonya

Az 1960-as évek végén a magyar nagyüzemek átálltak a kizárólagos fémkártolók használatára, mellyel folyamatosan egyforma minőséget tudtak előállítani. 1968 januárjában a Magyar Posztógyár februárban a Finomposztó Vállalat jelentette be, hogy nem tartanak igényt többé az általa termelt mácsonyára. Az utóbbi indoklásként ezt írta: „... gépi berendezéseinkben történt változás miatt nem tartunk rá igényt..." A két legnagyobb felvásárlójának elvesztése akár arra is késztethette volna, hogy felhagyjon a termeléssel, de nem ezt tette. Továbbra is folyamatos piacot teremtett számára a kisiparosok ellátása, akik nem tudták kicserélni régi gépeiket, és továbbra is növényi kártol használtak. 1970-től új értékesítési területet talált. A budapesti székhelyű Hungaroflórban, amely dísznövény export-importtal foglalkozott. A mácsonya egy részét szárazvirágként értékesítette. Ugyanide mákgubót, nád buzogányt is értékesített. Egyre inkább csak régi vevőkörét szolgálta ki, akik sokszor bármely méretből választottak, csakhogy termelésüket biztosítsák. 1971-ben vetett utoljára mácsonyát, de egészen 1976. januárjáig értékesítette. A levelezés az utolsó években már személyes dolgokra is kitért, egészségi állapot, család, részvétnyilvánítások, hiszen némely vevőivel több évtizedik álltak üzleti viszonyban. A termőterület Dicsővári leveleiben leírta hol és hogyan termesztette a mácsonyát. Mégis kérdéses maradt, hogy a termelőszövetkezet területén folyt-e termesztés. Mert előkerültek olyan számlák, melyeken a mácsonyáért járó összeget a termelőszövetkezetnek utalták. Pintér János visszaemlékezése alapján biztosra vehető, hogy csak a saját területén termelte a növényt. A termőterület helye és nagysága a következően alakult. Először 2-400 négyszögöl területen folyt a termelés a Mámai-rétben. 1938-tól területet bérelt az úgynevezett Vidre-part környékén. Az áttelepülés okát maga Dicsővári írta le. Az új területen a talaj inkább homokos és könnyebben kötött, mint a réti földek. Itt több és jobb termést remélt. 1943-ig 6-10 katasztrális holdra növekedett a terület. A háborús szolgálat és a hadifogság nagyon visszavetette a termesztést. Ezért hazatérte után ezt a területet feladta és újra visszatért a Mámai-rétbe és 1,5 -2 katasztrális holdon termelte a takácsmácsonyát. Saját termésátlagát 60 ezer-80 ezer darab használható kártra becsüli. Fontos a „használható" kifejezés. Ez arra vonatkozik, hogy ennyi a textilipar számára felhasználható kártot termelt. A Mezőgazdasági Lexikon 1906os példánya még közölte a külföldi termésátlagokat. Holdanként 40 ezer-