Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Gálfi Tamás: Dicsővári István és a takácsmácsonya

GÁLFI TAMÁS Dicsővári István és a takácsmácsonya 2005. esztendő végén került a Tari László Múzeum tulajdonába dr. Szűcs Judit gyűjtése által, Dicsövári István hagyatéka. Mint kezdő helytörténésznek, feladatom lett a hagyaték leltározása majd feldolgozása. Nem állíthatom, hogy nagy volt a lelkesedésem, mikor megláttam a többládányi piszkos iratot. A feldolgozás kezdetén a kolléganők emlegették, hogy „ez a Dicsővári bogáncsot termelt". Kiderült, hogy ez a bogáncs nem valami gyom, hanem egy néhány évtizede még fontos, mára szinte teljesen elfeledett textilipari növény, ami már csak néha tűnik fel a virágüzletek szárazvirág csokraiban. Dicsővári István sem egy „tanyasi bolond", hanem egy igen müveit, tehetséges gazdálkodó a csongrádi nagyrétből. Dicsővári István 1911. szeptember 26-án született Csongrádon. A család őse Dorszky András, Lengyel származású templomfestő a 18. században került Csongrádra, ahol le is telepedett. Édesapja Dorszky István ácsmester. Nevét 1924-ben magyarosította Dicsővárira. Ekkor kapta ugyanis vitézi címét. Édesanyja Pölös Anna gazda családból származott. Iskolai tanulmányait Szegeden kezdte az Árpád téri Iskolában. A középiskolai éveket szintén Szegeden, a Piarista Gimnáziumban folytatta. Budapesten vegyészmérnöki diplomát szerzett. 1929-ben őt is vitézzé avatták. 1931 júliusától tartó katonai szolgálata alatt elvégezte a Katonatiszti Akadémiát. Csapatkiképzőként működött. Részt vett a második világháborúban. 1945 májusától 2 éven keresztül volt szovjet hadifogságban. 1948. június 30-án tüzérszázadosként nyugdíjazták. Hazatérte után az időközben Csongrádra költözött család 10 holdas birtokán segített édesapjának. A csongrádi Mámai-réti gyümölcsös rengeteg munkát adott neki. Számos mezőgazdasági lapot járatott. Rendszeresen tanulmányozta az időszak legújabb magyar és külföldi szakirodalmát. A megismerteket a gyakorlatban alkalmazta. 1951-től a Műszaki és Természettudományi Egyesület tagja lett. A szűkebb témát adó takácsmácsonyával, saját leírása alapján az 1930-as évektől kezdett foglalkozni. Ebben a témában országos és nemzetközi levelezést is folytatott. Elhivatottságot érzett a magyarországi növényvédelem és növénynemesítés fellendítése iránt is. 1953-ban kötött házasságot, melyből gyermek nem született. Ideje nagy részét továbbra is a földeken töltötte, elsősorban munkájának élt.