Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2006 (Szeged, 2007)

RÉGÉSZETTUDOMÁNY - Kürti Béla: Kiszombor X-XI. századi lelőhelyeiről

sír éremlelete már a kiemeléskor elporladt (pl. 217. sír). A 139. sírban a halott egyedüli lelete váz jobb lapockáján előkerült érme, ez azonban a leltározás időpontjáig elveszett, éppúgy, mint a 414. sz. sír érméje (amely Svégü haj karika, elkalapált végű sodrott ezüst gyűrű és gyöngyök kíséretében került elő a bal mellen). A 154. sírban két kis hajkarikával előkerült éremtöredék ma meghatározhatatlan. I. András (1046-1060) pénze nyitott végű hajkarikával került elő a 286. sírból. Az eddigi publikációk nem jelzik, de I. (Szent) László (1077-1095) pénze került elő a 268. sírból, igaz, egyéb lelete nem volt a halottnak. Összefoglalva tehát: a Kiszombor-B temető éremleletes sírjai alapján éppúgy a X-XI. századi keltezés erősíthető meg, mint egyéb régészeti leletek segítségével. Az érmés sírok elemzése egyben rámutat a X-XI. századi régészeti emlékanyag és szokásvilág időrendi keltezésének gondjaira is. Már régebben felmerült az a kérdés, hogy egy-egy tárgytípus, pogány temetkezési szokás időben és területileg hogyan terjedt el? Móra Ferenc már 1932-ben felvetette, hogy bizonyos pogány temetkezési szokások (lovastemetkezés, íjászfelszerelés vagy pogány viselet a sírban) az Árpád-házi királyok korában is tovább élnek, amit a fenti sírok éremleletei bizonyítanának/ Bálint Csanád a délmagyarországi X. századi emlékanyag vizsgálatakor külön is kitért e témára.

3 A magyar történelem írott forrásainak ismeretében már korábban is felvetettük,

35 hogy a Géza fejedelem majd Szent István korában folyó keresztény térítés az ország területén egyenetlen eloszlásban és időben változó intenzitással folyt. 1994-ben megjelent tanulmányában Vályi Katalin hangsúlyozottan felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, hogy az ország egyes területein (és korántsem elszigetelt jelenségként) a régészek által általában X. századinak korhatározott leletanyag és a pogány temetkezési szokások még a XI. század derekán is tovább élhettek.

3 A XI. század elejének „pogánylázadásai" ismeretében különösen helyénvalónak érezzük elgondolását éppen a kiszombori emlékanyaggal kapcsolatban, hiszen ez a vidék Ajtony vezér szállásterülete volt, akiről köztudott, hogy megkeresz32 A 217. sírban már a feltárás idején sem volt meg az érme, csak zöld oxidnyomot észlelt Móra Ferenc az „orrcsonton". - Az újabb ásatások fényében ez akár vékony ezüstlemezből készült szemfedődísz is lehetett! - ld. KÜRTI 1980. 339. 33 MÓRA 1932. 58. 34 BÁLINT 1991. 177. (Eredeti kézirata 1975-ben született!) A kiszombori emlékanyag és Móra eredeti ásatási feljegyzéseinek részletes áttekintése után azonban csatlakoznunk kell Türk Attila véleményéhez, akinek részletező vizsgálatai kétségessé tették a fenti feltételezés bizonyítását, ld. már fentebb. - LANGÓ - TÜRK 2004. 206. 35 KÜRTI 1983. 274. 36 VÁLYI 1994