Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Beszédes Valéria: A vajdasági tájházak a nemzeti identitás kifejezői

korszak viseltesebb bútordarabjai láthatók. Mondanom se kell, hogy ezek muzeológiai szempontból értékesebbek, mint az előbbiek. A folyosón a szabadkéményes konyha rekonstrukciója látható. A jól összeválogatott konyhai edények mellett itt van a gyűjtemény legrégebbi tárgya, az 1818-as komáromi láda. A szabadkai Műemlékvédelmi Intézet 1984-ban műemlékké nyilvánította Samu Kati Nagy Kata hagyatékát. A megboldogult tulajdonos 1926-ban ment férjhez, házában található eszköztára részben férjhezmenetelekor került hozzá, részben édesanyja hagyatékát őrizte 1908-ból, s jó érzékkel háza hátsó traktusába kerültek a gyári termékek. A doroszlói Nagy Katalin hagyatéka természetesen képződött gyűjtemény, jól példázta a hagyományőrző nagygazda család eszköztárának változását. Én ilyennek szeretném látni tájházainkat is. Sajnos, az asszony halála után leánya egy időre szétszedte a gyűjteményt, Samu Kati házába menekültek, költöztek. A falu alapításának 200. évfordulójára viszont helyreállította. Erre az alkalomra készült el egy másik helytörténeti gyűjtemény is. A gyűjtemény létrehozója Raj Rozália. Nagyanyja házát alakította át erre a célra. Az épület műemlék jellegű, tipikus kisparaszt otthona volt egykor. Hatalmas udvara a Mosztogára vezet, tehát a falu legelső utcájában található. Az épület helyreállításában a szentendrei Szabadtéri Múzeum szakemberei is több tanácsot adtak, egynémelyike szerintem vitatható. A konyha ilyen berendezése Bácskában és Bánátban nem volt szokásban. Még egy problémát felvet a doroszlói tájház. Megértem ugyan, hogy az ajándékba kapott bútorokat, ruhadarabokat, szobrocskákat, családi fényképeket mindenki szeretné látni a kiállítás elkészítésekor, viszont az optimális hagyatéki leltárból kellene kiindulni. A legszerencsésebb az, ha a kiállított tárgyak zöme, mint Kupuszina és Topolya esetében egy család hagyatékából kerül a gyűjteménybe. Azt csak ki kell egészíteni a legszükségesebb tárgyakkal. A kiállítás összeállítójának pedig minden esetben figyelembe kell vennie, hogy a ház kisparaszt vagy gazda tulajdona volt-e egykoron. A fenti szempontok alapján rendezte be Harkai Imre a topolyai tájházat. Egy középparaszt család otthona látható a húszas évekből. Jól kiegészíti a szobabelsőt a XIX. század utolsó harmadában készült menyasszonyi láda és festett tálas. Sajnos a tájházat több alkalommal kirabolták. Alapítását követően az épület sokszor gazdátlan volt, Csak Harkai Imre kitartásának köszönhető, hogy a kilencvenes évek elején nem lett hasonló a sorsa, mint a többi államilag védett tájházé. 2000-ben alaposan felújították, a tárgyak egy részét sikerült pótolni. Harkai tragikus halála után a gyűjteményt a helyi Művelődési Ház gondozza. A kiállított tárgyak mellé néhány újabb is került. A továbbiakban természetesen alaposan oda kell figyelnünk, hogy minden-