Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Beszédes Valéria: A vajdasági tájházak a nemzeti identitás kifejezői

kidolgozásához több tucat épületet mértünk fel, több száz fotót készítettünk a majdani rekonstrukciókhoz. Sajnos a vajdasági népi műemlékvédőknek nem sok sikere van az épületek helyreállításában, illetve megőrzésében, kicsit hasonlíthatnánk a munkánkat Kőműves Kelemenéhez, amit ma megvédünk, az bizony néhány év múlva összedől. A hatvanas években a Tartományi Műemlékvédő Intézetnek volt akciója, hogy a még álló szlovák, illetve ruszin telepes házban tájházat létesítsenek, az épületek akkor elkészültek, de azok folyamatos fenntartásához nem biztosítottak eszközöket. Napjainkban siralmas ezeknek az épületeknek az állaga. Valószínű a hivatalban van a baj, mert ami nekünk nem sikerült, az néhány magánszemélynek, civil szervezetnek, iskolának, több-kevesebb sikerrel igen. A milosevici időben egymás után alakultak Vajdaság-szerte a tájházak: Doroszlón, Satrincán, Dolinán, Adán, Szajánban, Temerinben, Györgyénben, Bajsán. Kanizsmonostoron, Horgoson. Hertelendyfalván készülőben van. A nemzeti önmegvalósítás sajátos formája ez. Nem új keletű a helytörténet gyűjtemények létrehozása, korábban egy-egy jó szándékú tanár összegyűjtötte a hagyomány tárgyait tanítványaival, s ezekből több helyen igen jelentős tárgy együttes jött létre: a legrendezettebb a temerini és torontálvásárhelyi. Az előbbit Csorba Béla rendezte, az utóbbit Széchényi Jolán gyűjtését pedig a pancsovai múzeum muzeológusai. A bezdáni iskolában rendkívül változatos anyag található: a halászat, a hajóácsok eszközeit bármelyik múzeum megirigyelhetné. Nem tudom, jelenleg mi van a tárgyakkal, mert a kezelőjük, Bielmeir Károly nyugdíjba vonulása után hirtelen elhunyt. Iskolai gyűjteményként áll össze a kupuszinai néprajzi eszköztár. Silling István tanítványaival tudatosan olyan eszközöket gyűjtött, amelyeket egy erre megfelelő házban szerettek volna bemutatni. S így eljutunk a tárgyi együttesek bemutatásának másik problémájához. Sajnos a szép eszközöket nem megfelelő házban állítják ki. A kupuszinaiak kiválóan összeválogatott bútorai, konyhai eszközei a régi iskola tanítói lakásában láthatók. Völgyesen a XIX. századi műemlék jellegű falusi kocsma egy-egy helyiségét rendezték be. Györgyénben pedig a korábbi paplakot alakították át helytörténeti gyűjteménynek. A tárgyak összegyűjtésében minden esetben szinte az egész kis közösség részt vett, önkéntes néprajzi gyűjtők, háziasszonyok, népdalkörösök, papok és természetesen a pedagógusok segítkeztek. A kupuszinai anyagot, mint korábban kiemeltük Silling István gyűjtötte össze tanítványaival a hetvenes években. Elsősorban a szoba és a konyha eszköztárát szedték össze a településen. A szoba- és a konyha berendezés ideiglenesen tehát tanító lakásban látható. A rendező jól érzékkel a tisztaszobában a századfordulós szobabelső tárgyait mutatja be, míg a sarkos elrendezésű lakószobában egy korábbi