Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: Maszlag János (1883-1966) csongrádi halász életrajza

tak írástudatlanok, hivatalos iratokra aláírásukként két keresztet tettek. Maszlag János még a 19. század utolsó évtizedében megszerezte azt az iskolázottságot, amelynek birtokában 70 évvel később megírta visszaemlékezését. Lánya emlékei szerint szeretett olvasni, főként meséket, regények közül például az Egri csillagokat. Az írás időben, témában hogyan tagolódik? A belsővárosi halász 4-5 éves korától, 1888-1889-től bevonulásáig 1904ig (1-37.) ír a halászatba belenevelődéséröl, a családja életéről, árván maradásáról, majd néhány hónapnyi katonáskodásáról (38-46.), betegségéből kigyógyulásáról (46-48.) azután arról 1905 tavaszától 1914 nyaráig hogyan halászott, közben 1905 őszén hogyan nősült (48-73.). Az utolsó része az első világháborúban részvételéről szól. Arról, hogy a keleti fronton Przemyál váránál néhány hónap után hadifogságba kerülve, földijeivel együtt, és többször magára maradva is hogyan találja fel magát, hogyan jut élelemhez. Majd hogyan ér haza Szegedig (74-120.). Itt félbe maradt az írás. Ennek több oka lehetett. Egyik, hogy az utolsó oldalakon már többször kimaradnak szótagok a szövegből, tehát az idős embernek az írás egyre nehezebb. De lehet, hogy azért, mert az 1960-as évek első felében, az adott politikai közegben nem akarta leírni, hogy a keleti hadifogságból hazatérve nem akart beállni vöröskatonának, nem akart többet fegyvert fogni. (Emiatt kortársai egy részének megvetését kellett elviselni később is.) Mit tudunk meg a csongrádi halászatról? Az általa használt szerszámokat, pecát, kecét, emelihálót, varsát, nagyhálót, marázsát, horgokat és reginás tapogatót, ezek kiegészítő eszközeit, csónyikot, bárkát, gunyhót és lovas kocsit veszi sorba használat közben. A 19-20. század fordulóján a halászat körülményeit, a ficsérek, a halaskofák működését, a halászati törvény hatását, a halhasítás utolsó időszakát élethelyzetben mutatja be. Többször utal rá, hogy miről meséltek az idős halászok, mit tanult tőlük, de több esetben csak általánosságban ír ezekről. így nem tudjuk meg, éjszaka hogy tájékozódtak a halászok, hogy állapították meg, hány óra van. Nem ígéri, nem is írja le, hogyan csinálták a gunyhót, a bárkát, hogy „szerelték fel" a csónyikot, mit vittek magukkal, ha elmentek több napra halászni. M. J.-t megismerve, biztosak lehetünk abban, hogy a halász számára fontos építményt, jármüvet és haltartót el tudta készíteni. Jó gyakorlati érzékéről ő maga is ír, és mások, lánya és egyik fiatalabb halásztársa is elmondja ugyanezt róla. Miben egyezik és különbözik tartalmilag a hasonló műfajú írásoktól? Bitó János

9 kis könyvében, annak is a halászatról szóló részében a halhasítás mellett a halkereskedelemről olvashatunk, pontosabban arról, aho9 Bitó 1993.