Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Markos Gyöngyi: Vőfélykönyvek, vőfélyek Makón

MARKOS GYÖNGYI Vőfélykönyvek, vőfélyek Makón Előadásomban a makói vőfélykönyvekről, valamint a lakodalom szertartásmesterének tartott vőfélyekről, azok szerepéről szólok. Ez két okból is fontos. Egyrészt, mert a mai lakodalmakban ismét jelentős szerep jutott a vőfélyeknek, másrészt a makói lakodalmi szokások ismeretében fontos szerepet játszanak a városban megtalálható vőfélykönyvek, kéziratos feljegyzések. A vőfély személyében a főúri lakodalmak ceremóniamestere és a városi házasságközvetítő személye egyesült. Eredetileg feladata a házasságkötés szabályos végrehajtásának garantálása és az ünnepélyesség emelése, valamint a szórakoztatás volt. Munkájukat a 18. század óta nyomtatásban (ponyván is) megjelent vőfélykönyvek segítették. Ezek gyakorlatilag a mai napig is használatosak. A vöfélykönyvekben szereplő vöfélyversek olyan alkalmi rigmusok, melyeket iskolamesterek, kántorok, mesteremberek készítettek. A vőfélykönyvekben le volt írva a lakodalmi szokások vezérfonala (forgatókönyve), az egyes események történésekor szükséges mondanivaló. A nyomtatott vőfélykönyvek mellett rendkívüli jelentőséggel bírtak a kézírásos vőfélykönyvek, amelyek gyökere az említett közös müköltői alkotásokra vezethető vissza. A népi kéziratos verseskönyvek sorába tartozó vöfélykönyvek rendszere, szövege országosan hasonló. Fénykorát a 19. század második felében élte. A helyi használatú vőfélykönyvek, amelyekből Makón több is található, másolással terjedtek, egyéni ízlésre módosították, alakították őket. A vőfély feladata, megbízása felelősségteljes volt, a lakodalom sikeressége a vőfély ügyességén, talpraesettségén múlott. Jó vőfélynek azt tartották, aki megfelelő rátermettséggel, tekintéllyel rendelkezett, jó humorú és becsületes ember volt. Ezért is volt fontos, hogy a megbízatást vállaló személy pontosan ismerje a szöveget, ehhez szükséges volt az írott forma. Az írásbeliség még a 20. század első felében sem volt szerves része a paraszti társadalomnak, ezért is becsülendő a kéziratos vőfélykönyvek sokasága. A vőfélyek pontos szövegismeretére való törekvését példázza, hogy az 1905ös makói vőfélykönyv tulajdonosa, akinek szinte minden hétvégén volt megbízatása, minden lakodalom előtt átolvasta a szöveget, sőt munka közben is mondogatta a vöfélyverseket. 1 Györgyi Erzsébet, 1990. 47.