Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2004 (Szeged, 2005)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Markos Gyöngyi: Vőfélykönyvek, vőfélyek Makón

Szerencsésnek mondható városunk, mert 1826-tól 1946-ig több teljes vőfélykönyvét ismerjük, mellette feljegyzésekben, adattárban több részleges vőfélyszöveg is található. Az utolsó vőfély versek 1980-ban kerültek a József Attila Múzeum adattárába. Segítségükkel majd 200 év lakodalmi szokásairól, egyes szokáscselekmények változásáról kaphatunk áttekintetést. A makói vőfélykönyvekről általánosságban elmondható: kézírásosak, az 1826-ban lejegyzett (amelynek csak publikált szövegéhez jutottunk) több helyen roncsolt, olvashatatlan. A legtöbb vőfélykönyvben nem a történések sorrendjében jegyezték föl a verseket. Egy-egy rigmus vagy beköszöntő több változata is megtalálható, kiegészítések és toldások jelzik, hogy több generáció használta. Többségben tagolás nélkül, ömlesztve, írásjelek használata nélkül írták át egyiket a másikról. Irásképükből a paraszti írásbeliség minőségéről is tájékozódhatunk. Minden vőfély saját hagyomány világának és a megbízó család igényének megfelelően alakította át a szöveget, a sorrendet. A teljes vőfélykönyvek nem a tájunkra jellemző ö-ző nyelvjárással készültek. Országosan is számon tartott és jelentős az első, 1826-os makói vőfélykönyv, amelyet Kisbán Eszter táplálkozási, Küllős Imola verstani szempontból részletesen elemzett.

2 A makói református egyház irattárából az úgynevezett Makói Énekeskönyvet - amelyben a vőfélykönyv is található Molnár Ambrus református esperes juttatta el Küllős Imola néprajzkutatóhoz, aki azt a legkorábbi falusi/mezővárosi használatban lévő vőfélykönyvnek tartja. Ezért, s meglepően gazdag lakodalmi ételsora miatt tanulmányában az egész anyagot függelékben közölte. Ennek köszönhetően ismerhettük meg mi is. Tanulmányából azt is megtudhatjuk, hogy Stoll Béla véleménye szerint az összeírás a jelzett időnél régiesebb vonásokkal rendelkezik. Az 1826-os makói vőfélykönyv segítette Küllős Imola kutatását egy későbbi, 1847-es vőfélykönyv datálásában. A vőfélykönyv verstani különlegessége, hogy két Balassi-strófában keletkezett ételköszöntője megegyezik a Küllős Imola által kutatott 1847-essel.

3 Ez a két nevezetes strófa a levesről, illetve a káposztáról szól. Országos jelentőségét tekintve itt is bemutatjuk. „ Levesről Ennek neve leves, Reménylem, hogy kedves Mindeneknél fóg lenni, Mert ez az eleje Több étkek veleje Tessék hát ebből enni!" 2 Kisbán Eszter, 1993; Küllős Imola 1997. 3 Küllős Imola, 1997. 108.