Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

Szabadabb választási lehetősége volt annak a lánynak, ill. fiúnak, aki önállóan tartotta el magát, vagy vagyontalan családból származott. Szintén kisebb volt a szülői ház korlátozása az iparosok körében. A vagyoni helyzeten kívül a párválasztásnak még a XX. század első évtizedeiben is fontos szempontja volt a vallási azonosság. A régi gyűjtéseim tapasztalatai alapján, amikor még a XIX. század végén született adatközlők éltek, megállapítható hogy a párválasztás egyik legfontosabb szempontjának az azonos vallást tartották. ,Abba az időbe, mikor még én nevelkedtem, meg az én lányaim, szó se lehetett arról, hogy katolikus meg református összeházasodjon. Tehát úgy tartózkodtak a katolikusok, hogy ne mondjanak reformátusnak sömmit, mer az úgy se hiszi. " (14) „Ezelőtt nem tudták elképzelni, hogy református katolikust vögyön el, vagy katolikus reformátushoz mönjön. Ezt nem lehetett elképzelni. Sehun. A vallásáho ' mindönki véghetetlen ragaszkodott, ha nem ment a templomba soha, akkor is. Szóval lehet, hogy ez belénk rögződött. Minálunk mind a hárman úgy mentünk, de mán az unokák azt se tudják, milyen vallásúak. " (18) Az utóbbi időben végzett gyűjtéseim során már ritkán, vagy alig találkoztam ezzel a szemponttal. Akik a régi szigorú rend miatt nem vállalták a vegyes házasságot, azoknak az életében nem egy esetben komoly válságot idézett ez elő. Az általánostól eltérő házasságkötések, azaz vegyes házasságok korábban is előfordulhattak. Ezt bizonyítják a katolikusok egyházlátogatási jegyzőkönyvei, amely 1835-ből 54, 1859-ből 94 vegyes házasságról tesz említést. A vallási hovatartozás fontossága a két világháború között lazult, később eltűnt. A házasság létrehozásának másik módja a közvetítés vagy kommendálás igen népszerű volt. Különösen a lány kiválasztásában volt nagy szerepe a közvetítőnek, aki leginkább asszony, néhol férfi volt. Igen érdekes és sokszor jellemző nevet adtak nekik az ország különböző vidékein. így a Dunántúlon: kullogó, csoszogó, szörző, pokolpemét; Hajdúságban: gyalogszarka, vagy gyalogsátán; Hajdúnánáson: kommendáló asszony; Kecskeméten: susogó; Hódmezővásárhelyen: pemetasszony, követasszony (a férfi: kérő); Erdélyben: nánás; Alföldön: gügyü ( vagy gűgyű).

1 Makón is gügyünek nevezték a házasságközvetítőt.

16 (Egy esetben hallottam a kérő szót.) A közvetítő gügyü olyan asszony volt, aki sokat forgott az emberek között, aki sok mindenhez értett, sok mindenben tanácsot tudott 14 Lakatos-Orbán 1995.93. l5

Szendrey Á. 1932. 169. 16 A gügyü szó másik jelentése vidékünkön: a lekaszált rend kis része. JAMNA. 235-2000.