Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

A kalákákhoz hasonló mulatságok voltak a háznál tartott citorabálak, vagy ahogy Makón mondják, citorabiakok, vagy egyszerűen csak biakok. (A szó eredetét és jelentését nem sikerült kideríteni.) Ezeket szűkebb ismeretségi körben tartották a város szélén a legszegényebbek körében, valamint tanyán a módosabbak is. Vasárnap délutánonként kisebb baráti társaság, 1012 fiatal gyűlt össze. Mint az elnevezés is utal rá, a zenét a citera szolgáltatta.

10 A biakok tartása nem volt engedélyhez kötve, így a hivatalos szerveknél sem nyilvántartása, sem iratanyaga nem maradt fönn. Egyetlen iratot ismerünk a biakokról, amelyben a Honvédi és Cigánybécsi eseményekről van szó. Részletesen bemutatja Felföldi László az említett cikkében. Ebben a Bajza utcai iskola igazgatója tesz panaszt a város vezetőinek arról, hogy ezek a mulatságok minden szülői felügyelet nélkül, hajnal két-három óráig is eltartanak. A fiatalok titokban szeszesitalt fogyasztanak, lerészegedek. A fiatalság erkölcstelen magaviseletet tanúsít, szilaj táncokkal szórakozik, összeveszik... stb. Az iskolaköteles fiatalok a hajnalig tartó mulatozások miatt az iskolában gyakran elalszanak. Véleményem szerint a fenti irat egyoldalúan tükrözi a citorabiakok eseményeit, hangulatát. Az adatközlőim ezekről a táncos mulatságokról más véleménnyel voltak. Rendes, családias szórakozásnak tartották, sőt elhangzott az is, hogy a szülők nyugodtan engedték el kísérő nélkül gyermekeiket a biakba, mivel tudták, hova mennek, ismerték a másik családot. A hivatalos irat kiegészítéséül egy lírai visszaemlékezésből idézzük meg a Buják városrészben tartott biakot, ami az általános szokástól eltérően szombaton volt. ,A téli szombat estéken biakba jártak a bujáki lányok és legények. Egyszer az egyik bujáki hívta meg legény cimboráit, másik alkalommal meg a másik - természetesen az ismerős bujáki lányokat is - a cuháréra. Majd a lányok is viszonozták - fölváltva a meghívást - hol az egyik, hol a másik. Amelyik meg jó mulatós volt, még rá is duplázott. Citeras az mindig akadt, amelyik éppen ráért, de nemigen akadt olyan bujáki legény, aki többé-kevésbé nem tudott volna citerázni.... Aki sorosként vállalta a cuháré rendezését, a cuháré napjára sütött pogácsát vagy hajtógatottat, s főzött hozzá egy fazék teát, s ezekkel kínálgatta a vendégeit. Ennyi minden szegényes háznál került. Ha jó volt a hangulat, még éjfél felé sem igen akarták abbahagyni a mulatságot... Természetesen belépődíj nem volt a biakba. "" A visszaemlékezésben elhangzott az esti szórakozás, mulatság megnevezésére a cuháré szó. Ezen kívül egy alkalommal találkoztam a cécó meg10 Egyetlen adatunk van rá, hogy harmonika adta a zenét. "MFM NA 1122-94.