Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

nevezéssel. Föltételezhető, hogy az 1825-ös, közrendet és közerkölcsöt szabályozó rendeletben található kótyavetye kifejezés is ugyanezt a mulatozástjelöli.

12 Makón a fiatalság sajátos találkozó helye volt a Korzó, ami a mai Csipkeházak előtti utcát jelentette, a Korzó mozitól az édességboltig. Vasárnap délután - társadalmi rangra és vallásra való tekintet nélkül - a fiúk, lányok ott sétálgattak, beszélgettek. Azok a fiatalok, akik már ismerték egymást, itt találkoztak. Mások figyelgették egymást, s alkalomadtán este a bálban megismerkedtek. Altalános szabály volt, hogy a lányoknak sötétedésre haza kellett érni. Egyetlen adat szól arról, ami feltételezésem szerint általános lehetett valaha, hogy vasárnap mise után, a templomból kijövet is kerültek egyet a Korzón, majd kimentek a főtérre. A fiatalok összekerülésének különböző formái voltak Makón. Elmondható városunkról is, hogy a párválasztás szempontjai az országos szokásoknak megfelelőek voltak. A XX. század elejéig a szülők beszélték meg egymás között a leendő házasságot, tehát túlnyomóan a szülők döntöttek. Szakmai körökben már anekdotaként szokták emlegetni a következő, valamikor megtörtént esetet. A hosszas legeltetés után hazatérő a fiút, így fogadták otthon: „megházasodtál fiam!" Az: „kit vettem el?" kérdéssel válaszolt. Makón ennyire szélsőséges esettel nem találkoztam, de a szemlélet közelsége megfigyelhető volt. Több helyen, különösen jómódú gazdák körében volt szokás, hogy a házasságkötő szándékát nem vették figyelembe. Elsősorban a leendő házasság anyagi megalapozottságát tartották szem előtt. A szerelmet jelentéktelen tényezőnek tekintették, aminek csak a fiatalok életében, de nem a házasságkötésben volt szerepe. Fontosabb szempont volt a másik fél földjének nagysága, állatainak száma.

13 Ismert volt a mondás Makón is, hogy „suba subához, guba gubához". Előfordult a városban, hogy a vagyon egybetartása miatt rokonok házasodtak össze. („Unokatestvérjöm vót. Az édösanyám meg az ö édösanyja testvérök voltak. " ( 14)) A nagycsaládi rendszer nyomai és az abból való kitörés kísérlete fedezhető föl abban az esetben, amikor a nagymama szava ellen tett az illető. ,Mindön bátyám olyat vett el, akit nagyanyám akart, de én kivételes vótam, nem möntem, mindbe találtam valami hibát. " (16) A szülök mindkét részről arra törekedtek, hogy minél jobb körülmények közé juttassák gyermekeiket, jól házasítsák ki. (árendáshoz nem mégy"; „Ne told a gyerököt talicskával a hagymafődre" ;) Sok esetben a szülő félelme, hogy gyermeke nem megy férjhez, késztette elvei feladására. l2

Eperjessy K. 1928.34. 13 Györgyi E. - Tárkony Szűcs E. 1981. 202.