Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Bedő Katalin – Rózsa Gábor: A Vass-Lakos polgári ipari hagyaték: Hajdú Jóska szerelmes levelei az Idegen Légióból

nék most melletted. Foghatnám a kezed, vigyázhatnék Rád. Látod „Kisszivem " ilyen a sors. Most, amikor legnagyobb szükség volna otthon rám, most kell távol lennem. De reméljük, hogy ez az állapot nem tart soká, és akkor...! Nekem a mai napig még semmi bajom. Éppen a napokban nevettünk azon, hogy otthon talán sírnak miattunk, mi pedig itt esszük jóízűen s mézes mákostésztát. A munka egy kicsit sok ugyan, de azért soha rosszabb sorsunk ne legyen! Csak ezek a kósza hírek ne volnának. Ez sokszor megzavarja még (a) bizodalmunkat is, és nem egyszer felhangzik: „Csak még egyszer tudnék hazamenni " . Azt azonban ne higgye, hogy a hangulat rossz. Nem! De legjobban sze retnék most Makóhoz menni, ott szívesen harcolnék, hiszen az ellenség ott van. Ott zörgeti már Szentes kapuiát. Tehát nekem ott volna a helyem. Nekem - úgy látszik -, még a sors is azt adja, hogy gyáván össze kell húzódnom itt. Itt, ahova nem köt senki, semmi. De katona vagyok, és első' a kötelesség. A hazának most itt van rám szüksége, és nekem itt kell helyt állnom. Azért mégis csak jobb volna ott lenni veled, és a szüleimmel. Hiszen azért nekem is csak szív dobog itt belül. Nekem is van félteni valóm. Nem vagyon, pénz, hanem azok, akik nekem mindennél kedvesebbek. De nem írok többet, csak még annyit: engem ne féltsen, de ha csak egy kicsit is szeretsz (sic!) akkor nagyon vigyázol magadra. Ugy-e így lesz. írjon sűrűn ! Minden lapot megkapok 3-4 nap múlva. Én is írok. Még egyszer kérem: - Vigyázzon magára! Szeretettel csókolja a maga Jóskája. Rövidesen a menetzászlóaljhoz vezényelnek. (KJM.PPPH."VL". 4.9.1 Történelmi szerelem, vagy szerelmetlen történelem? ítélje meg a nyájas olvasó! Egy biztos. Böbike is írogat, Jóska néha kettőt is kap egy nap. Jóska jó katona, de nem őrá bízzák a háborút, őneki „talonban" kell maradni. Hogy milyen és mennyi hülyeséggel szórakoztatják elöljárói, azt mindenki tudja, aki valaha is volt e Honban katona. - Szörnyű ez, és vérlázító. Ez a szerencsétlen távírász, elhajózna még Makóra is, hisz tudja, hogy ott az orosz, és halomra lődözné az egész „bolsi" bandát, de csak akkor jó katona, ha Újvidéken megfőzi a tésztát, mákot darál, és mézet csurgat rá a „baj"társaknak!