Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)
NÉPRAJZ - N. Szabó Magdolna: Szórványtemetkezés Fenyőkúton
a gazdával nem tudtak megegyezni, mert az nem szerette volna, ha „mindenki az ő földjét tapossa" temetőbe menet. így ez a törekvés meghiúsult, s maradt az eredeti állapot. A szétszórt sírkerteket praktikus szempontok miatt kerítik be: a tehenek ne tapossák földjét, ne legeljék virágait. Ha nincs bekerítve, akkor is ügyelnek, hogy a koszorúk, csokrok felkerüljenek a sírjel tetejére egy szögre. A fából készült léckerítéseket maguk a gazdák, hozzátartozók készítik. A kovácsoltvas „kertet" korondi cigányokkal vállaltatják föl. A gondozottságot tehát elsősorban a bekerítettség, a legelő állatoktól való védelem jelzi. A sírjeleket a felekezetnek megfelelően a korondi hagyományokat követve alakítják. Egészen a legutóbbi időkig a sírjel kizárólagos anyaga a fa volt. Meglehetősen természetes a helyieknek a fához, mint anyaghoz való viszonyulásuk, „addig vanjott, amíg ki nem rothad, tovább úgy is minek" 13 . A katolikusok fedeles, „zsendelyes" keresztet állítottak, az unitáriusok kopját. Mindkettőt helyi, ügyes kezű faragók készítik. Mára a fa sírjelek csak ideiglenesen, a sírkő elkészültéig állnak. Ha még jó állapotban van, akkor meghagyják a sírkő mellett, amelyet korondi, vagy udvarhelyi készítőktől rendelnek. A korondi zászlós kopjás temetés emlékét őrzik a kopja csúcsába szúrt szögre kötözött fekete szalagok, vagy zászlók. Közismert, hogy a keskeny faoszlopok kevés felületet adnak a verbális közlendőkre. Ezt régebben a hagyományok által értelmezett és használt szimbolikus faragványok helyettesítették. Ma e tudás elavultságával inkább csak a felekezeti jelek kerülnek a sírjelekre: vésett kehely az unitáriusoknál, maga a kereszt forma a katolikusoknál. Ma már a nemeket is ritkán különböztetik meg a csúcsdíszekkel. Elterjedtek azonban e keskeny felületre "erőszakolt" sírversek, amelyek az elválasztás nehézségeivel, akadozó nyelvezetükkel puritán egyszerűségünek hatnak. Élőfát mindig tavasszal ültetnek a sírhoz, s ha megmarad, úgy tartják, tovább tart a halott emléke, s jelzi is, hogy ott valamikor sír volt. Az élőfához itt is kötődnek hiedelmek, hogy nem jó róla termést, gyümölcsöt szedni. Az elődök emlékének ápolása, az elhunyt ősök tisztelete a sírok rendben tartásában, gondozottságában is megmutatkozik. Évente biztos látogatási idő a halálozás évfordulója és természetesen a Halottak Napja. Év közben a legegyszerűbb mezei virágokból készítenek csokrokat. Nyáron megkapálják, meggyomlálják a sírokat, s legközelebb novemberre készítik, rendezik újra. Ekkor a „krizantén" a legelérhetőbb növény, hogy máshonnan hozzanak koszorút, vagy élő csokrot, az inkább a temetéskor jellemző. A sírgondozás, a temetőkért látogatásának gyakorisága bár egyénenként változó, 13 M.B.M. közlése
