Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - N. Szabó Magdolna: Szórványtemetkezés Fenyőkúton

tapasztalatainkból leszűrhető, hogy a sírkertek közelisége az élőkhöz, az élők lakhelyéhez szorosabb kultikus kapcsolatot jelent a halottaikkal. Jellemző még a szórványon, hogy mivel mindenki csak a saját sírkertjét látogatja, nem kell a társadalmi elfogadtatással oly mértékben számolniuk, mint amikor egy köztemetőben nyilvánosság övezi az összes sírt, a sírgondozást, a temetőbejárás gyakoriságát, a temetőben való viselkedést. A temetkezési szokások tisztségeivel kapcsolatban korábban említettük a sírhely előkészítésének a kérdését. A két nap két éjjel tartó virrasztás idejére az unitáriusok siratóasszonyt hívnak, a katolikusok előénekest, mindkettő van helyben. Ezeken a hegyi tanyákon a halott-jelző harangszónak különösen nagy jelentősége van, hiszen a kommunikációs lehetőségek a távolság miatt meglehetősen szűkre szabottak. A harangozás idejében s a harang szavában úgy egyezett meg a két felekezet, hogy a híveik be tudják azonosítani az elhunyt vallását, nemét. A katolikusoknál két harang van. Ha kicsivel kezdik húzni, nő halt meg, ha naggyal, férfi. Pár perc után összehúzzák a kettőt. További egyezményes jel, hogy délre csak a katolikusoknál szól a harang. Estére egyébként egyik kápolnában sem kongatnak. Ez már elfogadott hagyomány, mert a harangozok nem vállalták a hegyen átjárást sötétedés után. Az unitáriusoknál csak egy harang van, ami havonta egyszer az első vasárnapi misére hív. Ha máskor szólal meg, már tudják, hogy közülük ment el valaki. A gyászzászlókat a kápolnákban őrzik, virrasztás idejére a tanya bejáratához tűzik. Fiatal elhunyt esetében „bandát", zenészeket hívnak, akik szintén a tanyai lakosokból verbuválódnak, olykor Korondról hívják fel őket. Hivatásból a pálpataki, ill. a korondi pap végzi a halott búcsúztatását, de ez korántsem természetes kemény telek, vagy nagy hó idején. Ilyenkor akit legközelebb érnek, kántort, tanítót, vagy más „tudós" (értelmiségi) embert kérnek fel a végtisztesség megadására. A temetkezési szokások tágabb ismertetése helyett inkább csak olyan jellegzetességekre tértünk ki a beszámolóban, ahol az egyes szokáscselekvések a sajátos életkörülmények miatt eltérést mutatnak az általában elterjedt hagyományoktól. Főként a szórványos temetőkertekre helyeztük a hangsúlyt. A kutatás további célja egy alapos felmérés készítése, ahol egy részletes térkép rajzok segítségével bemutatná az ingatlanok, földbirtokok, és a hozzájuk tartozó családi sírkertek térbeli elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyát. A mostoha természeti körülmények között két felekezet együttélésének vizsgálata a hegyi tanyaközségekben egyre inkább rávilágít az egyébként eltérő szakrális hagyományok, rítusok gyakori helyi keveredésére. Természetesen a helyi lakosokkal folytatott további interjúk, a hétköznapi élet alaposabb tanulmányozása közelebb vihetne bennünket az eddig csak feltételezett összefüggésekhez.