Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

kép 1-3) mellett nagy számban fordulnak elő élesen kihajló, néha kissé elvékonyodó peremű példányok is (6. kép 5-7). A hombárokon főként a vállrészt díszítették. Gyakori a matt és fényezett felületek váltakozása, a ferde, sűrű szakaszos párhuzamos vonalakból álló besimítás, besimított hullámvonal és farkasfog minta, melyeket az esetek nagy részében egy-egy borda, esetleg horony határol. A bekarcolt díszítésmód jóval ritkábban jelentkezik, mindössze néhány darab karcolt hullámvonalas töredék található az anyagban. Jelen vannak telepünkön az ún. felsőfüles edények is, melyek formájukban és méretükben teljesen hasonlatosak a korábbi időszakban megfigyelt darabokhoz. Jellemző rájuk a duzzadt, néha szögletesedő peremkiképzés és a perem fölött átívelő szalagfül. A felületük minden esetben simított. A korsók — a tálakhoz hasonlóan — gazdag formai és méretbeli variációkban fordulnak elő. A nagyszámú újonnan megjelenő forma mellett szinte az összes már korábban ismert változattal találkozunk, de gyakran megváltozott formában és jellegzetes díszítéssel. Jól illusztrálja ezt az a darab, melynek körte formájú testkiképzése 2. századtól számtalan párhuzamot találunk, és nem újdonság a perem párnás kiképzése sem. A két jegy egy edényen való jelentkezésére eddig nem ismerünk másik példát. Igen jellegzetes a váll besimított háromszög díszítése, amely tipikus későszarmata-hun kori fazekasjegy (7. kép 2). Továbbra is jellemző a korsók vallanak függőleges, míg alatta a test vízszintes simítása. Altalánosak a bordával vagy árokkal tagolt simított szalagfülek, melyek de az ezt megelőző időszakhoz képest nagyobb számban vannak jelen a hengeres átmetszetü fülek is. Altalános a fül nyakból való indítása, de megmaradnak a peremből induló változatok is. Sok esetben a fül támaszkodása alatt horony díszíti az edényt. Az egy- ill. a kétfülü korsók nagyjából hasonló számban találhatóak meg anyagunkban. A vállon elhelyezkedő, két horony közé matt felületen besimított hullámvonallal díszített, sötétszürke, fényezett felületű töredék szintén jellegzetes kési darab (8. kép 1), párhuzamait Battonya (SZABÓ 1978, 69, IV. t. 1) Jászberény-Szőlődülő és Tiszalök-Rázompuszta (PÁRDUCZ 1959, XXI. t. 16, ill. XXII. t. 7) lelőhelyekről ismerjük. Figyelemre méltó az az edény is, melynek a vállát függőlegesen simított és matt felületek váltakozásával díszítették, míg hasvonalát bekarcolt vonallal hangsúlyozták. (7. kép la-b) Érdekessége, hogy a hasonló daraboktól eltérően az árokkal tagolt szalagfül nem a nyaki bordából, hanem közvetlenül a perem alól indul. A későszarmata-hun korszakra jellemzőek azok a fekete, fényesre simított, tölcséres peremű, nagy méretű korsók is, melynek jó néhány töredékét telepünkön is sikerült azonosítani. Szalagfülük erőteljes irkáns in ki-