Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)
RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa
emelkedő bordával tagolt, mindig a tölcséres perem alatt kissé kiemelkedő bordából indul. A vállat kettős horony tagolja, gyakori felette a ferdén besimított vonalakkal díszítése. A nagyszékiekkel teljesen megegyező töredékek kerültek elő a telepünkhöz igen közel található KiskundorozsmaVöröshomok dülő lelőhelyen (BÁLINT 1963), ami egy regionális műhelyre enged következtetni. Igen ritka és jellegzetes keleti eredetű hunkori edénytípus a kiöntőcsöves korsó, melynek előzményei egész a Krím-félszigetig vezetnek vissza (BONA 1993, 237) (8. kép 3a-d). Etnikumhoz nem köthetőek, de igen jó kronológiai indikátorok, megjelenésük leghamarabb a 4. század legvégére tehető (VADAY 1994). Telepünkön egy téglaszínű kiöntőcső töredéke és egy fekete kis edényke reprezentálja e formát. Az utóbbi teljesen egyedülálló, eddig pontos analógia nélküli. Teste bikónikus, alsó része nyolc levágott részből áll, feneke oktaéderes, a korongról levágás nyomaival. A válla több sorban besimított mintákkal díszített, pereme és kiöntőcsöve letörött. Érdekessége, hogy az eddig előkerült példányok közül ez a legkisebb. A tárgyalt településrészlet kronológiai helyzetének meghatározását a barbár kerámián kívül, provinciális eredetű áru is segíti. A késő római exportra négy mázas töredék utal, melyek készítése a bevonat edényfelületre való felvitele alapján a 380 utáni időszaka tehető. 10 Valószínűleg mindegyik korsóhoz tartozott. A kisleletek közül érdekes — a szarmata telepeken nem túl gyakori — egy kétsoros csontfésü díszített oldaltagja (8. kép 4). Egyedi darabnak számít egy bordázott testű, fényezett felületű, téglaszínű orsógomb is. A településünk leletanyagának analógiáit főként a dél-alföldi késöszarmata-hun kori lelőhelyeken találjuk meg, melyeket a 4. század végétől az 5. század közepéig, néhány esetben a második harmadáig kelteztek. A 4. század utolsó harmadától az ötödik század közepéig tartó időszakot az újabb kutatás két periódusra osztja fel (VADAY 1994, 105). Az első a hunok megjelenéséig tart, ekkor jelentős számú keletről beáramló iráni és germán eredetű, a hun nyomás elől menekülő néptömeg éri el a Kárpátmedencét. A második szakaszt a hunok alföldi megjelenésétől számoljuk, a Nedao menti csatáig (455). Az alföldi Barbarikum leletanyaga e változások hatására, a korábbi jellegét is megőrizve átalakul, számos keleti eredetű elemmel bővül ki. Számos lelőhelyen az Attila-kor végére tehető, a telep pusztítására utaló nyomokat találunk, a leletanyag hamus planírozási rétegben került elő (pl.: Tiszaföldvár, Kompolt, Szöreg). Vaday Andrea e telepek pusztulását a geMráv Zsolt meghatározása. Ezúton is fogadja köszönetünket értékes segítségéért.