Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

Szintén a 4. század végén tűnnek fel a kézi korongolt, apró szemű, egyenletes eloszlású kaviccsal soványított edények. Altalános jellemzőjük az ívesen kihajló (2. kép 1), lekerekített vagy vágott peremkiképzés. Előfordul a váll bekarcolt hullámvonalköteg ill. vízszintes vonalköteggel való díszítése, de megfigyelhető a kettő kombinációja is. Talprészükön gyakran megfigyelhető a korongról való levágás nyoma. Szűkebb régiónkban Bordány-Mező dűlőn (VÖRÖS 1994, 50, Abb. 7, 5- 6) kerültek elő ilyen töredékek. A következő típusba a gyorskorongolt edények tartoznak, melyek rendkívül változatos képet nyújtanak a későszarmata-hun korban. A korábbi időszakra is jellemző, nagyszámú, szürke, jól iszapolt kerámiatípus mellett egy új, jellegében és soványításában eltérő edényfajta is megjelenik. Ezeket az edényeket főzésre használták, a hőálló és hőtartó képesség fokozásának érdekében adalékanyagként — hasonlóan a kézi korongon készültekhez — több-kevesebb apró kavicsot, kőzúzalékot kevertek a gondosan előkészített agyaghoz. Anyagösszetételük igen változatos, széles skálán mozog. Talpukon megfigyelhető a korongról való leválasztás nyoma.

6 Viszonylag kis mennyiségben vannak képviselve a késői fázisba datálható teleprészlet leletanyagában. A Tiszavasváriban feltárt égetőkemencében a két típus edényei együtt kerültek elő, vagyis a kétféle gyorskorongolt árut egyszerre, tehát azonos hőmérsékleten égették (ISTVÁNOVITS 1999, 178). A soványító anyag alapján több változatát lehet elkülöníteni ezeknek a főzőedényeknek. Jellegzetes és tipikus edényei a későszarmata edényművességnek az egyenletes eloszlású, apró kaviccsal soványított, fedőtartós peremű, vékony falú, a korongolás nyomaitól bordázott felületű fazekak (VADAY 1997, 85) (3. kép l).

7 Jó párhuzamait ismerjük többek között Tápé-Széntéglaégetőről (VÖRÖS 1992, 26, IV. t. 1; IX. t. 6), Tiszaföldvár-Téglagyárról (VADAY 1997, 13. kép 4-5), Vecsés 56. lelőhelyről (DINNYÉS 2001, I. t.)

8 és a Duna bölcskei szakaszának medréből (GAÁL 1998, 11. kép l).

9 Némileg különböznek ettől a kaviccsal, néha lukacsos szerkezetű zúzott kővel (is) soványított, kis és közepes méretű, általában fedötartós peremű, vállában gömbösödő, egyenletesen szűkülő testű fazekak. Felületük az elő6 Ez a jelenség a későbbiek folyamán a gepida edénymüvesség körében válik általánossá (VADAY 1989, 162). 7 A korongolt főzőedényeknél ez a soványítási mód a provinciákban már korábban ismert, de a szarmata edénymüvesség körében csak a késői időszakban jellemző (VADAY 1989, 161). A közlésben provinciális áruként szerepel az edény. 9 Az elmúlt években az MO autópálya nyomvonalán folytatott leletmentő ásatások során Ülli mellett került feltárásra egy ilyen típusú edényeket gyártó késő szarmatakori fazekastelep Kulcsár Valéria szíves szóbeli közlése.