Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

ző edénytípuséhoz hasonlóan a korongolás nyomaitól bordázott (3. kép 23). E fazekak jellegükben és formájukban erősen emlékeztetnek a gepida házikerámiára. A típus jó párhuzamait a csongrád-kettőshalmi lelőhelyről ismerjük, ahol nagyobb mennyiségben került elő ilyen kerámia. A település használatát az ásató — éppen e kerámiakör alapján — az 5. század második felére, a hunkor utánra keltezi (VÖRÖS 1988, 30-31). Ilyen jellegű töredékek a településünkhöz közel található Bordány-Mező dülő (VÖRÖS 1994, Abb. 3, 8) és Kiskundorozsma-Kistemplomtanya (VÖRÖS 1988a) lelőhelyeken is előkerültek. Ebbe a leletegyültesbe tartoznak azok a sötétbarna, durva szemcséjű homokkal soványított, igen vékony falú, kis és közepes űrtartalmú fazekak (3. kép 4-5), és a hasonló jellegű, elsimított felületű, finomabb homokkal soványított, közepes méretű, vastagabb falú edények töredékei is, melyek belső oldalán erőteljes korongolásnyom figyelhető meg (3. kép 6). A gyorskorongolt kerámia másik csoportja anyagában és technikai kivitelében a korábbi időszak szarmata fazekastermékeivel teljes mértékben megegyező. A későszarmata-hun kori edénymüvességre még inkább jellemző a felület alapos simítása, gyakorta a fémes csillogást eredményező felfényezés. Szintén kései jellegzetesség a tojáshéj színű engobe és az edény felületének festés utáni simítása (VADAY 1985, 29; VADAY 1989, 134). Lelőhelyünkön csak néhány ilyen felületkezelésü edénytöredék került elő. Tipikus késői díszítőmotívum a fényezett és matt sáv váltakozása, a matt sávban megjelenő besimított minta, ill. az edényeken megjelenő figurális díszítmények (VADAY 1982, 126). Nagy számban állítanak elő jellegzetesen sötétszürkére, feketére égetett kerámiát. A téglaszínű töredék igen szerény számban van jelen, míg sárgás, barnás színűből csak egy-két darab található telepünkön. A szarmata korra általánosan jellemzően, a kiskundorozsma-nagyszéki telep korongolt kerámiaanyagának legnagyobb részét a tálak alkotják. A korábbi időszakhoz képest még nagyobb mennyiségben és gazdagabb formai variációban jelentkeznek. Az olyan hosszú ideje élő formák, mint a félgömbös és a kónikus tálak más kései lelőhelyekhez hasonlóan (pl.: VADAY 1985, 25; VÖRÖS 1992, 25) nagy számban vannak képviselve telepünkön is, a korábbi időszakra jellemző peremkiképzések (duzzadt, kifelé megvastagodó, stb.) valamely formájával (4. kép 1-5). Altalánosságban elmondható, hogy gyakori a tálak gyűrűs talpkiképzése (4. kép 7-8), melynek külső síkját a korszak fazekasdivatjának megfelelően sok esetben körbefutó mély hornyolás tagolja (VADAY 1989, 151). Előfordul a lapos, elcsökevényesedett talpgyűrű, sekély, keskeny, többszörös, bemélyített hornyolással is (4. kép 9).