Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Pinty Gábor é Sóskuti Kornél – Sz. Wilhelm Gábor: A kiskundorozsma-nagyszéki szarmata település legkésőbbi fázisa

Jelentős mennyiségben kerültek elő a szokványos méretűek mellett a korábbiaknál jóval nagyobb fedők (1. kép 5).

4 A késői szarmata telepeken általános jelenség a kézzel formált kerámia arányának csökkenése (pl.: KŐHEGYI-VÖRÖS 1992, VÖRÖS 1993, 20; 108; RÓZSA 2000, 92). A lelőhely késői fázisához tartozó objektumok leletanyagának tanúsága szerint ez a tendencia településünkön nem igazolható. A típus a telep különböző korú fázisaiban viszonylag egyenletes eloszlást mutat, a gyorskorongolt kerámiával megközelítőleg hasonló menynyiségben van jelen. A kézzel formált edények a készítési technikájuk és formáik különösebb változása nélkül élik végig nemcsak a szarmata, hanem a népvándorlás kort is, ezért pontosabb korhatározásra kevésbé alkalmasak (VADAY 1985, 34, VÖRÖS 1992, 24). A 4. század végén tűnnek fel a Barbarikumban a lassú (vagy kézi) korongon formált, csillámmal, kőzúzalékkal, esetenként őrölt kerámiával soványított edények (VADAY 1984, 31). Településünk késői lelethorizontjában ez a sajátos, csillámos anyagú kerámia viszonylag kis mennyiségben van jelen (főként a kézzel formált fazekak számához képest). Az előkerült darabok pereme síkozott (2. kép 2-3), vállukat— a típusnál megszokott módon — gyakran díszítették. Telepünkön a párhuzamosan bekarcolt vonal-, hullámvonalköteg és a körbefutó, ferdén bevagdalt sormintával díszített darabok fordulnak elő. A töredékek párhuzamai az egész Alföld területén megtalálhatóak, a nagyszéki lelőhely közeléből KiskundorozsmaVöröshomok dülő (BÁLINT 1963),

5 Bordány-Mező dűlő (VÖRÖS 1994), Kiskundorozsma-Kistemplomtanya (VÖRÖS 1988a, 14, 2. kép), SzőregIván téglagyár (ÁCS 1992, IV. t. 4-5, V. t. 1-4, VI. t. 1), stb. lelőhelyekről ismertek. Ezzel a technológiával általában fazekakat állítottak elő, de lelőhelyünkön egy kézi korongolt, vágott peremű, kónikus testű, perem fölé magasodó fülű tál is előkerült (2. kép 4a-4b). Hasonló, de kézzel formált edényt Törökszentmiklósról ismerünk (VADAY 1989, 280, Taf. 123. 10). A fül kiképzése erősen emlékeztet a későszarmata korban megjelenő cserépbográcsok egyes példányaihoz (pl.: VADAY 1984, Taf. III. 6). Egy hasonló, szintén kónikus testű, vágott peremű, kézi korongon formált, de fül nélküli tál több töredéke is említésre méltó. Mérete közel azonos a fent említett edénnyel. Soványító anyagként az előző típustól eltérően apróra tört kerámiát használtak. 4 Lehetséges, hogy a méretnövekedés a funkció változásával is összefüggésben van. Az avar korban a hasonló anyagból és technikával készült edényeket sütöharangoknak nevezik. 5 A publikációban a szarmata leletanyag kis hányada van leközölve, a csillámos fazekakkal Bálint nem foglalkozott. Az anyag újból feldolgozása és értékelése folyamatban van.