Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

MARKOS GYÖNGYI Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból Az ismerkedés, párválasztás a házasságkötés szokáskörének első nagy egysége. A házasság a XIX-XX. századi parasztság társadalmi és jogi intézménye, így a házasságkötés, a családalapítás az ifjúság számára természetes volt. A párokba szerveződés az egyén bizonyos védelmét is jelentette. A házasságkötés szempontjából ennél fontosabbnak számított, hogy a létfenntartási, termelési és fogyasztási életprogram egy férfira és egy nőre, egy teljes családi gazdaságra volt kidolgozva.

1 A házasságot kötő fiatalok életkora változó volt. Altalános szokásként elmondhatjuk, hogy a gazdaságilag elmaradottabb vidékeken alacsonyabb volt a házasulandók életkora, gyakran közvetlenül a serdülőkort követően került sor a családalapításra. Elfogadottabb volt a 18-20 éves korban kötött házasság. Férfiaknak 1868-tól csak akkor volt szabad házasodni, ha a katonaidőt letöltötték. Előtte jogi korlátozás nem létezett. Régebben Makón is korábban és más módon alapítottak családot a fiatalok. A családi életre tudatosan készítették elő őket már kicsi koruktól kezdve, kiemelten az iskola (hatosztályos) befejezésével. Ha valaki nem ment férjhez az általában elfogadott időben (20 év), nagy szégyennek számított. Az ilyen lányokat rendszerint kiközösítették, nem barátkoztak velük sem a lányok, sem a fiatalasszonyok.

3 Makón - mezővárosi rangjának megfelelően - a fiatalok számára nagyobb számú és többirányú alkalom nyílt az ismerkedésre, mint a kisebb településeken. Ugyanakkor Makó magán viselte - a város települési sajátosságából adódóan - a falusi társadalom szerkezetének sajátosságait is. A török kiűzése (1699) után az újjátelepülés a városban felekezeti különállás szerint történt, amelyet alapjaiban megőrzött a XIX. sz. végéig. A XIX. század közepén a felekezeti csoportosulások még zárt egységek voltak. Rokonok, hasonló társadalmi-gazdasági helyzetben lévő családok laktak közel egymáshoz, a szórakozási - ismerkedési alkalmakat is ennek a szellemnek a jegyében szervezték. A XX. század elejére a városban történt gazdasági fejlődés megbontotta a zárt egységeket, társadalmi csoportosulásokat, ami nem csak a társadalmi rétegződés megváltozását hozta magával, hanem megváltoztatta a hagyo1 Györgyi E. 1990. 37. 2 Uo. 37-38. 3 József Attila Múzeum Adattára (tovább JAM A) 460-75