Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

NÉPRAJZ - Markos Gyöngyi: Egy mezőváros ismerkedési-párválasztási szokásaiból

mányos kultúrát is. Felföldi László 1975-ben megjelent tanulmányában a következőképp értékelte ezt a folyamatot: "Makó paraszti társadalma, amely a századközepén még ösztönösen élt sajátos kultúrájával, a század második felében lezajlott társadalmi és gazdasági változások hatására szembetűnően megváltozott. A nagy-gazda réteg s a hagymások rétege egyre inkább a polgári ízlés szerint rendezi be életét és polgári szerepre vágyik. Egyesületekbe, egyletekbe tömörülnek, polgári mintára rendezik báláikat s tánczmesterhez járnak. A tanyákon és a város peremén élő kisparasztok és napszámosok viszont továbbra is a hagyományos paraszti kultúra elemeivel élnek, de már csak fogyasztói és nem újratermelői e kultúrának. Ok biakban, citorabálban tánczolnak ... "

4 Ez a kettősség az ismerkedési alkalmak gyűjtése közben napjainkig érzékelhető. Adatközlőim egy része egyleti és tánciskolái bálokról mesélt, mások kalákákról, biakokról. A fiatalok számára a lakóhely adta ismertségen túl, legfontosabb ismerkedési lehetőség a különböző ünnepeken és a vasárnaponként megrendezett táncos mulatságok voltak. A XX. század elején, Makón minden társadalmi osztálynak megvoltak a sajátos összejöveteleik. A jómódú nemesség és az iparos-kereskedő réteg zárt, ún. "meghívás bál"-ba

5 járt. A két társadalmi osztály báljai közötti különbség a bál helyszínében volt. A birtokos és hivatali réteg báljait a város impozáns mulató épületeiben (Korona, Úri Kaszinó) tartották, az iparos- kereskedő réteg táncmulatságai az egyleti épületekben kerültek megrendezésre. A zárt, meghívós bálok mellett további szórakozási, táncolási alkalmat jelentettek a "szabad bálok",

6 amelyeket hétvégenként tartottak. Makón ennek a formái a dallal és felolvasással egybekötött táncestélyek és műkedvelői előadások, a tánciskolában tartott bálok, a tanyasi épületekben tartott táncmulatságok és a kalákák. Ezeken a mulatságokon azok a nagygazda-, paraszt-, napszámos-, és cseléd fiatalok vettek részt, akik a belépődíjakat ki tudták fizetni. Spontán mulatságok nevesebb vendéglőkben és kocsmákban voltak. Ezeken a helyeken állandó cigányzenekart tartottak. Ebbe a csoportba tartoznak a szegény parasztok, napszámosok és tanyaiak körében népszerű, a szűkebb ismeretségi körben elterjedt citorabiakok. A különböző Egyesületek és Egyletek, valamint a XIX. század végén alakuló olvasókörök a fiatalság számára is nyújtottak művelődési és szórakozási lehetőséget. A Felföldi L. 1975. 73. 5 Martin Gy. 1980.29-30. 6

Uo. 7 Havas Cs. 2003. kézirat