Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Törőcsik István: Szeged-Roosevelt tér – leletek és tapasztalatok

alapozásából került elő (CS. SEBESTYÉN 1926,150.). Későbbi müvében tévedését megismétli, megtoldva Kováts István állítólagos feljegyzésével, miszerint a várfalak alapozásának mélysége meghaladja a hét métert (CS. SEBESTYÉN 1928, 14.). A Szegedi régiségekből két példány maradt fenn, ezek szövege azonos, némi formai eltéréssel (HORVATH-ZOMBORI 1986, 173-174.). Ebben nem szerepel ilyen adat, de Kováts önéletírásában melyben a várbontásról részletesebben beszámol - sem találhatunk az alapozás mélységére utaló adatot. Rejtély, hogy Cs. Sebestyén honnan vette az említett adatokat. A négy öles mélységen mindenesetre igen csodálkozik és megjegyzi, hogy „...ha nem józan kőművesmester mérte és jegyezte volna fel őket, szinte el se hinnők" (CS. SEBESTYÉN 1928, 15.). Kováts István kétségtelenül józan kőművesmester volt, de ebben az esetben tévedett. Pedig nem szükséges a Belváros rétegződését ismerni ahhoz, hogy az ember kétkedővé váljon. Egy öl a Monarchia korában 189 cm volt (DANKO 1981). Egy - az akkori járószinttől számítva - 760 cm mélységű csatornát kiásni az akkori járószintröl, zöldár idején (május-júniusban folyik a munka!), teljes képtelenség, hiszen még a mai markolók többsége sem rendelkezik ehhez a mélységhez megfelelő hosszúságú „gémmel". Ráadásul értelme sincsen, hiszen az összegyűjtött vizet nem a Tiszába, hanem annak medre alá vezették volna vele. Középkori leletek és falak előfordulása a mai felszíntől számított 8,5-9,5 m-es mélységben szintén kizártnak tartható (ha kútból kerültek volna ezek elő, az bizonyosan szerepelne a feljegyzésben). Márpedig a „tálcza alakú üres edényt", amely egy későközépkori kályha oromdísze (1567-es évszámmal), Kováts István már idézett leírása alapján együtt találták a szoborfejjel. Úgy gondolom, hogy a mélységadatokra vonatkozó tévedését maga Kováts is leleplezi a Szegedi régiségekben. „Roppant sok anyag lehet itt eltemetve érdemes is lenne - e váracsot elbontatni és annak talaját vagy 4 méter mélyen kiásni. " Miért csak 4 méter mélyen, ha az érdekes leletek 3-4 öles mélységben vannak? A megoldást abban láthatjuk, hogy Kováts feljegyzéseiben összekeverte az ölet valamely más mértékegységgel. Gondolhatnánk arra is, hogy a csatornaásást végző munkásoktól származott a téves, vagy szándékosan félrevezető információ, ez viszont bizonyosan feltűnt volna neki. Ha feltételezzük, hogy Kováts István dokumentációja nem teljesen „légből kapott" mélységadatokat örökített meg, akkor csupán egy másik mértékegységet kell keresnünk a számok mögé. Roosevelt téri feltárás erre vonatkozóan is pontosító információkkal szolgál. A rétegsor alapján ugyanis látható, hogy 4 méteres mélységben sem kerülhettek elő középkori leletek, ugyanakkor kibontottunk egy eredetileg téglafalazású bolthajtásos csatorna kiszedési árkát, mely hozzávetőlegesen 1,5 m mély volt. Ha a számokat tehát elfogadjuk hitelesnek, akkor a 3-4 lábnyi mélységet tekinthetjük