Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Törőcsik István: Szeged-Roosevelt tér – leletek és tapasztalatok

reálisnak. Ebben az estben helyükre kerülnek a dolgok: a kőfaragványok, a kályhaoromdísz, a középkori falak, mindössze a római férfiportré lesz egy kicsit „magasan", de erre a középkor folyamán bármilyen földmunka alkalmával rábukkanhattak, és másodlagosan fölhasználhatták, miként a római feliratos kő is a vár falából került ki (CS. SEBESTYÉN 1926, 153.). A kelta sírról A kelták a vaskor utolsó szakaszában, a Kr. e. 4. században érkeztek nyugat felől a Kárpát-medencébe, és feltehetően a század második felében az Alföldre is eljutottak. Szegedtől északra a bójok és tauriszkuszok, délre a szkordiszkuszok telepedtek meg (SZÁDECZKY-KARDOSS 1983, 111.). A legkorábbi kelta temetők jellemző temetkezési szokása a nyújtott csontvázas temetkezés, később megjelennek a hamvasztásos; szórthamvas, illetve urnás sírok (SZABÓ 1971, 22.). Az edényekben szerves anyag nyomait találtuk meg, így ezekben a halottnak szánt étel és/vagy ital lehetett. Az elhamvasztott emberi maradványok kis mennyiségben, a sír alján és a sír betöltésében szétszóródva kerültek elő, így ez a temetkezés a szórthamvas rítus szerint történt. Az edény- és a fibulaformák, valamint a rítus alapján a temetkezés idejét a Kr. e. 2. századra keltezhetjük. Bár előfordulnak a kelta korban magányos temetkezések, a leggyakoribban a kisebb - néhány tucat sírós - temetők voltak, ilyeneket városunkhoz legközelebb Szőregen tártak fel (BANNER 1929). Ez a sír is valószínűleg egy temető részeként került elő. Történeti és nyelvészeti adatok alapján Szádeczky-Kardoss Samu már korábban feltételezte, hogy a szarmata-római Partiscum előzménye egy korábbi kelta település volt (SZÁDECZKY-KARDOSS 1983, 111.), ez a feltevés igazolódni látszik. Természetesen erre vonatkozó biztosabb információkat a további kutatásoktól várhatunk. A sírból előkerült tárgyak restaurálása még 2003 őszén megtörtént, ezután a múzeum aulájában ideiglenesen ki is lettek állítva." Feldolgozásuk folyamatban van. Szándékaink szerint a közeljövőben a kelta sírt - mint a feltárás legjelentősebb tudományos hozadékát - Vörös Gabriellával közösen publikálni fogjuk az MFMÉStudia Archaeologica 10. kötetében, amely 2004-ben jelenik meg. 5 A leletek restaurálását Borbíró Márta. Dobó Bernadett, Hamar Edina, Feketéné Kiss Ilona és Vidovics Teréz végezte, a leleteket bemutató tárlót Magyar András készítette. Munkájukat ezúton is köszönjük.