Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Törőcsik István: Szeged-Roosevelt tér – leletek és tapasztalatok

ideje az 1816 utáni évtizedre tehető. Építését 1703-ra, vagy 1705-re datálhatjuk. Előbbi mellett az szól, hogy Globitz őrnagy a Rákócziszabadságharc kitörésének hírére erődíti a várat és jelentősen megnöveli a helyőrség létszámát, amelynek tagjai elhelyezésére mindenképpen bővítenie kellett a szálláshely-kapacitást. A kél évvel későbbi dátumot pedig az valószínűsíti, hogy 1705 decemberében egy nagy tűzvész tombolt a várban, amikor a török korból fennmaradt „apró házak" végképp megsemmisültek (REIZNER 1899-1900, I. 195.). Több ilyen „apró házat" láthatunk a Beaulaincourt-féle látképen (1698), a vártemplom és a vár déli fala között, ezek közül egy a déli kapu közelébe esik. Valószínűleg ezt az épületet találtuk meg a kaszárnya alatt, s mivel az épület téglapadlóját egyszer megújították, feltételezhetjük, hogy az első padlóhoz tartozó épület az 1697-es nagy tűzvészben semmisült meg. Sajnos a padlókon a legaprólékosabb munkával sem találtunk pénzt. A második padlón viszont négy bögre formájú kályhaszem került elő in situ (egy teljesen épen, szájával lefelé fordulva), melyek az agyagos feltöltéssel semmi estre sem kerülhettek oda. Valószínűleg a tűzvészben összeroskadt cserépkályhából gurultak ki, és mivel a romok eltakarítása után rögtön megkezdhették a feltöltést, így megmaradtak eredeti helyzetükben. A feltételezett kályha szelvényünktől keletre lehet. Kováts István tévedése Mindenekelőtt a mélységgel kapcsolatosan lenne néhány megjegyzésünk. Nézzük először is, hogy Kováts István mit jegyzett fel erről Szegedi régiségek című kéziratos munkájában (HORVÁTH-ZOMBORI 1986, 178.): „1877 Május és Június havakban a 15-ik rajzlapon látható (a) betűvel jelzett csatornák ásattak s cirka 3-4 öl mélységben találtattak a 6. 8. 11. 12. 13. 14 és 15-ik rajzlapon, valamint a 9-ik lap 28 szám alatti tárgyak. Találtattak még a föld alatt szintén 3-4 öl mélységben falak, melyek keresztül-kasul vannak rakva." A leletek közül számunkra a 13-as és a 14-es a fontos, ezekről néhány sorral korábban ezt írja: „A 13-ik lapon egy mázolatlan vörös cserépből készült tálcza alakú üres edény látható, mely gyönyörű alakjánál fogva arra birja a szemlélőt, hogy a múlt kor iparát dicsőítse. A 14-ik lapon egy mithológiai arczkép látható, mely fehér márvány kőből készült. Ez, valamint a 13-ik lapon látható tálcza 4 ől mélységben találtatott. Ugyanitt feküdtek a 14-ik lapon levő arczképnek, több tagjai is, melyeket azonban a munkások semmire sem becsülve visszatemettek a föld alá. " Az említett „mithológiai arczkép" nem más mint a jeles római szoborfej, melyet Cs. Sebestyén Károly fedezett fel újra a múzeum leltározatlan anyagának átrendezése közben. Megtalálta Kováts feljegyzéseit is, azonban rosszul hivatkozik rá. Cs. Sebestyén szerint ugyanis a férfiportré a várfal