Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

RÉGÉSZET - Törőcsik István: Szeged-Roosevelt tér – leletek és tapasztalatok

es mélységben értük el. A humusz leszedése során egy nagyméretű ÉNy-DK-i irányú árkot kezdtünk el kibontani, az alját azonban a felfakadó talajvíz miatt nem tudtuk elérni. A szelvény déli részében azonban előkerült egy kelta szórthamvas sír. A hozzávetőlegesen lxl m-es négyzet alakú sírgödörben öt edényt bontottunk ki, a hatodik edény darabjait pedig nagyrészt szétszóródva találtuk meg. A sírgödör alján két vasfibula, egy ívelt pengéjű vaskés, valamint sertés- és szárnyascsontok voltak. Az edények restaurátori segédlettel történő felszedésével a feltárás 2003. szeptember 24én befejeződött

4 November 3-13. között lezajlott a szelvény visszatemetése, így a terület e sorok megjelenésének idejére ismét parkosíthatóvá válik. A módszertani tanulságokból itt csupán egyetlen megjegyzésre szorítkozunk. A munka során kiderült, hogy a vaskos rétegsor miatt képtelenség hagyományos ásatási szelvénnyel dolgozni. Ez nem is indokolt, hiszen a legfelső réteg; az árvíz utáni csaknem steril feltöltés hozzávetőlegesen 2 m vastagságú. Érdemes tehát a környéken az esetleges jövőbeni feltárásokat egy szintsüllyesztéssel kezdeni: leszedni a feltöltést, és a tulajdonképpeni ásatási szelvényt a feltöltés előtti várudvar szintjén - egy l,5-2m-es „padkával" - kitűzni. így egy sor probléma megoldódik: lerövidül a metszetfal, csaknem végig lapáttal kidobható a föld, pontosabb a mérés, leér a létra, csökken a balesetveszély és a szelvény dúcolását is ráérünk az Árpád-kor szintjén elvégezni. A módszer egyetlen hátránya, hogy a nyomvonalas létesítmények túlnyomó többsége a feltöltésben helyezkedik el, így még a szelvény méreténél is nagyobb közmümentes területet kell találni a feltáráshoz, ez pedig rendkívül nehéz feladat. A megtalált épületekről Az előző évi feltárás alapján annyit már tudtunk, hogy a 18. században fennállt - a vár déli fala mögött, azzal párhuzamosan elhelyezkedő - tüzérségi kaszárnya épületének alapozását és padlója egy részletét találtuk meg a szelvény ÉK-i részén (TÖRÖCSIK 2003, 47.). Az épület 1713-ban már bizonyosan megvolt, mivel látható Da la Croix Paitis térképén. Korábban úgy gondoltuk, hogy ezt az épületet a század utolsó harmadában elbontják, mivel a céhlevelek rajzán már nem szerepel (REIZNER 1899-1900,1. 384385.). Felbukkan viszont egy tavaly a múzeum tulajdonába került 1816-os térképen (OZSVÁTH 2003, 88.). Mivel Joó Mátyás 1827 körül készített látképén nem található meg, és utána már nincs is róla adat, lebontásának 4 Ezúton is köszönjük Hamar Edina segítségét. A vegyes leletanyag 434. szám alatt folytatólag lett bejegyezve a Gyarapodási Naplóba.