Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2003 (Szeged, 2004)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Dömötör János: Tornyai és Vásárhely

csak valamirevaló kultúrállapot és müvészetpártolás, illetve művészi élet lehessen. S legalábbis, hogy egy Kada Elek-féle ember Hódmezön is elkelne egyszer." Nem érezte jól magát azonban Budapesten sem. Egészen lakonikus rövidséggel így ír erről naplójában 1925. június 23-án: „Télen, az unalmas szürkeség, nyáron az unalmas zöldség. Ez a Svábhegy. Unom nagyon." Még tíz év után is visszavágyott. „... miért is nem élhetek én ott, az igazi helyemen, a nagy magyar Alföldön. Ahová Párizsból is visszavágytam mindig. Hát hogy ne vágyódnék vissza Budapestről, amely nekem a lelkem legbelsejének mindig idegen volt... Nem csak magyar vagyok, de alföldi magyar!" (Levél, 1932. március 17.) Összegezve, Tornyai és Vásárhely kapcsolata nem volt ugyan mindig felhőtlen. A magyar művészettörténet, és persze egyben a város számára is az a lényeges, hogy életmüvének nagy része, közel ezer alkotás közgyűjteménybe került, közkinccsé vált.