Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

HELYTÖRTÉNET - Ozsváth G.: Három, a közelmúltban visszakerült 19. századi, kéziratos Szeged térkép (Újabb malomadatokkal)

OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL Három, a közelmúltban visszakerült 19. századi, kéziratos Szeged térkép (Ujabb malomadatokkal) A térkép a történeti néprajzzal foglalkozó kutató számára olyan, mint a szociológusnak a kérdőív, a riporternek a magnó. Különösen igaz ez azok számára, akik népi építészettel, népi ipartörténettel, vízgazdálkodással, település-szerkezettel stb. foglalkoznak. így érthető az a feszült érdeklődés, ami akkor fogja el a kutatót, ha az általa vizsgált területről számára ismeretlen térkép bukkan fel, hisz egy-egy terület korai térképei gyakran lappanganak évtizedeken át. Sok esetben a véletlenek szinte csodaszerü láncolata kell, hogy a kutatók számára elérhetővé váljanak. Napjainkra a műgyűjtők és kereskedők is előszeretettel szereznek meg akár befektetésként is - egy-egy kéziratos térképet. Muzeológusok körében külön érdeklődésre tarthat számot az a sok esetben kalandos, átláthatatlan sors, amely egy-egy műtárgyat keletkezésétől végigkísér. Talán ezért is érdemes kitérnem az itt taglalt térképlapok Szegedre való visszatérésének körülményeire. Egy lelkes helytörténeti gyűjtő, Nóvé Andrásné - akinek ez úton is köszönetet mondunk - a 2002. év tavaszán arra hívta fel figyelmünket, hogy a budapesti központi antikvárium árverési katalógusában három 19. századi, szegedi, kéziratos térkép is szerepel. A tétellistán 113. szám alatt szereplő kéziratos térképek (1816, 1830, 1851) minden darabja egyenként is, de így együtt még értékesebbnek számít. A múzeum könyvtárosaival, helytörténészeivel, néprajzosaival azonnal összedugtuk a fejünket, és egyértelművé vált számunkra, hogy e térképeknek vissza kell kerülniük Szegedre és lehetőleg múzeumunkba. Számolnunk kellett azzal, hogy az árverés során olyan gyűjtőhöz, kereskedőhöz is kerülhet, aki esetleg befektetésnek szánja, és újabb évtizedekre eltűnhetnek a kutatók és ezáltal a tudomány látóköréből. Korábbi együttműködésre hivatkozva azonnal felvettük a kapcsolatot az aukció szervezőjével. A rendelkezésünkre álló idő már nagyon szűkös volt, így egy fővárosi utunk alkalmával Bárkányi Ildikóval és Fodor Ferenccel adatott meg, hogy elsőként lássuk a meghirdetett térképlapokat. Várakozásunk beigazolódott, hamarosan három csodálatos, kéziratos, védett, szegedi térkép feküdt előttünk. Talán megbocsátható a részrehajlás, de a hajóhíd alatt egykor daráló 34 hajómalom realisztikus ábrázolását nyújtó, 1851-ből való térkép elkápráztatott. Ott