Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)
RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói
sul meg. Helyesnek bizonyul azon elképzelés, miszerint a négyszögletes lyuknak az a szerepe, hogy a bele illeszkedő, szintén négyszögletes kiképzésű tengely révén annak forgó mozgását a felső kőnek közvetítse. A keresztvas fenti módon való kialakítása - vagyis az alulról kerek furattal induló, majd négyszögletesbe átmenő véset - egyben utal a rekonstrukció tévedésére is. A probléma lényege, hogy a meghajtásra ajánlott tengely nem felülről illeszkedik, amint azt a jelzett kép sejteti, hanem alulról. Az alulról meghajtott malomszerkezetek a bemutatottal szöges ellentétben álló működési és rekonstrukciós elvvel bírnak. • Az már csak másodlagos hibája a rekonstrukciónak, hogy a felső kő nyílásán át a keresztvas furatába helyezett, T-alakú alkatrész a neki tulajdonított szerepre alkalmatlan, hisz egy ponton rögzítve meghajtáshoz instabil. Azt is tudnunk kell, hogy az őrlőkőnek (pl. a felülhajtós szélmalmoknál) a felülről illeszkedő központi tengely révén való meghajtatását a molinogeneológia ismeri, de ez esetben is biztosítani kell a tengely több ponton történő megtámasztása révén a stabilitást 6 . Különösen igaz ez, ha elfogadva a Selmeczi szerint számba vehető, római reliefen látható párhuzamot - működtetését a T két szára mentén két személlyel biztosítva képzeljük el. Az 1. századi, római reliefen 8 látható malom az ábrázolt, kereszt formájú hajtókarjával meghagyja annak lehetőségét, hogy a tengely felső végét egy második pontban rögzíteni lehessen, továbbá az általa használt hajtókar-keresztmetszet is jobban megfelel a feladat ellátására 9 . Az alsó tengelymeghajtást elfogadva egyben megoldást találunk a gabona adagolására szolgáló garat kialakítására is. Összegezve az aquincumi malomszerkezet tapasztalatait azokkal kell egyetértenünk, akik „vízi vagy állati erővel hajtható malomszerkezeteket" feltételeznek 10 , kézimalomnál csupán alsó meghajtású, áttételes megoldás jöhet számításba, azonban ezek elterjedése későbbi időszakra tehető 11 . - Egy másik rangos, hazai megyei múzeumunkban a kiállítási vitrinben a kézimalom alsó és felső kövét felcserélték. Hasonló melléfogásokkal a nyugat-európai országok közgyűjteményeiben is találkozhatunk. 6 SELMECZI 1999. 63-65. képek. 7 SELMECZI 1999. 35. kép. s DIETWULF, Batzl995. Die Wassermühle bei Vitruv X 5,2 Ein archeologische kommentár. In: Saalburg Jahrbuch 48. p. 5-18., p. 11. abb. 7. 9 A felső tengelymeghajtasú malom elve valóban ismert a szélmalmoknál, azonban minden esetben a hajtásátadó tengely legalább két ponton rögzített. 10 BALÁZS 2003. Merre forognak a malomkövek? In: Kéve. Ünnepi kötet a 60 esztendős Selmeczi Kovács Attila tiszteletére. Deberecen-Veszprém. p. 113-122. 11 V.o. BALÁZS 2003. u. o.
