Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

- A spanyol Valencia néprajzi múzeumában egy, a kézimalommal semmilyen kapcsolatban nem álló tárgyat mutattak be kiállításon malom alkatrészeként A daráló kopár központi furatából egy T-alakú fatengely állt ki. A leírások szerint - hasonlóan az aquincuminál elképzeltekhez - ez az eszköz mintegy kétkezes hajtókarként szolgált a malom meghajtására. Ez a megoldás a témához valamit is értő szakember számára rengeteg nyitott kérdést hagy maga után. Az elkövetett melléfogást csak fokozták azáltal, hogy a téves rekonstrukciót publikálták is, és ezt néhányan át is vették. Balázs Györgynek adatott meg a lehetőség, hogy - miután felfigyelt a különös publikációra - megtekinthette a műtárgyat is. A kétely egy csapásra megoldódott: a peremes kézimalom központi furatában egy szőlőültető fúró állt. - Corneliu Bucur, a Nagyszebeni Szabadtéri Múzeum malmokkal is foglalkozó régész-igazgatója egész rendszert épített egy nem kellő körültekintéssel felidézett technikai, szerkezeti megoldásra . Sajnos ezen tévedéstől a hazai szakirodalom művelői sem határolódnak el kellő mértékben

14

. Elképzelései szerint a kövek központosítását és egyben az alj- és forgókő közötti távolság szabályozását egy sajátos, két alkatrészből álló fémeszközzel valósították meg. Az eszköz egy, a keresztvas analógiájára utaló, lapos vasból állt, amely a felső kő felső felületén (!) hidalja át a gabona adagolására szolgáló nyílást, valamint egy rajta középen merőlegesen áthaladó tengelyből, amely az alj kő közepébe mélyített furatba támaszkodik. Az elképzelés azt sugallja, mintha e tengelyt csavarmenet áttétellel történő kőtávolság-szabályozásra is használták volna. A Bucur által jelölt alkatrész egy, a kor technikai fejlettségét messze meghaladó megoldást vetít előre, ezen túlmenően nem ad magyarázatot a keresztvasnak a forgókő felső felületén való rögzítés módjára sem. A rekonstrukcióval szemben támasztott kételyeinket erősíti a megoldás rendkívül elszigetelt megjelenése annak ellenére, hogy a kárpát-medencei régészeti malomkőleletek tipológiai szempontból gyakran széles térbeli elterjedést mutatnak. Ezek után a szerző által közölt adatok birtokában egyértelműen kimondható, hogy az adott őrlőszerkezet instabilitása miatt nem terjedhetett el. A Bucur által leírt, felülről rögzített távolságszabályzós keresztvassal ellátott malom esetleges előfordulása legjobb esetben is a molinogeneológia korán elhalt, lokális oldalhajtásának tekinthető, nagyobb a valószínűsége azonban, hogy újragondolandó kutatói hipotézissel állunk szemben. 12 BALÁZS 2003. p. 120. 13 BUCUR 1979. Moara de apa in Dacia romána, in lumina descoperirilor archeologice. In: Cibinum 1974-78. p. 183-198. fig. 4., p. 188. 14 SELMECZI 1999. p. 25.