Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Fári I.: Történelmi játékok – anyaggyűjtés egy kiállításhoz

FÁRI IRÉN Történelmi játékok - anyaggyűjtés egy kiállításhoz A címben jelzett anyaggyűjtés a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában rendezett játékkiállítás sorozatának következő részét képezi: 1999-ben a papírjátékok, 2000-ben a fémjátékok, 2002-ben a fajátékok történetét bemutató kiállítás volt látható. A Történelmi játékok című kiállítás az ókori fejlett kultúrák: Egyiptom, Görögország, Róma és a középkori Európa különböző ábrázolásokon fönnmaradt játékai mellett olyan régészeti tárgyakat is bemutat, amely játékként való használatára alig-alig van támpontunk, vagy csak következtetni tudunk. Az antik gyerekjátékokat bemutató 1993-as grazi kiállítás katalógusa szintén fölteszi a kérdést, hogy egyes tárgytípusok: pl. csörgők, kis agyag állatfigurák, kicsinyített kocsik, babák vajon játékszereknek, vagy votívnak (fogadalmi ajándéknak) és sírkelléknek tekinthetők-e? (HUDECZEK-KAINZ-PRENINGER 1993. 6-8.) Ezek a kérdések végigkísérik jelen írásunkat is. A játék szavunk kettős jelentésű: egyrészt olyan tevékenységet jelent, amelyet gyerekek és felnőttek kedvtelésből, szórakozásból, testi-szellemi erőik foglalkoztatására folytatnak, másrészt eszközt, azaz játékszert jelent. A játék mint tevékenység alapvetően a gyermekek fő elfoglaltságát jelöli, korosztályonként szerepe és célja eltérő. Az ismerkedő-mozgásos-manipulatív játéktól a fantázia vagy szimbolikus játékon át az utánzó vagy szerepjátékig terjed, vagyis a környezet megismerésétől a társas érintkezési formák elsajátításáig, a felnőttkori szerepekre való felkészülésig, miközben a gyermek fejleszti a különböző képességeit: manualitás, ügyesség, kitartás, találékonyság stb. (MÉREI 1989.) Ebből következően a játék minden korban létezett. Huizinga egyenesen „homo ludens"-nek, játszó embernek határozta meg az emberi fajt (Huizinga 1944.) Az igazán nehéz kérdés az, hogy a régészet időszakába tartozó korokban mindebből mit lehet rekonstruálni. Nyilvánvalóan a tárgykészítéses játékoknál csak a tevékenység végeredményét találjuk meg vagy a játékszernek használt tárgyakat. A szerves anyagok pusztulása miatt (fa, háncs, bőr, textil) még szegényesebb képet kapunk. A Csongrád megyei múzeumok néprajzi gyűjteményeiben őrzött, nagyrészt házi készítésű játékait Bárkányi Ildikó tette közzé (BÁRKÁNYI 1987., 1990., 1992., 2001.). A Magyar Nemzeti Múzeum többször rendezett játékkiállítást (SÁNDYTÁPAY SZABÓ 1938., MOSKOVSZKY 1969/70.). Az ókori ábrázolások mellett a magyar régészeti anyagból kis csörgőket, apró játékedényeket, hordozható tűzhely kisjáték-mását mutatták be.