Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Fári I.: Történelmi játékok – anyaggyűjtés egy kiállításhoz

A következőkben a fentiek alapján válogatást mutatunk be a Csongrád megyei múzeumok régészeti osztályainak tárgyaiból. Kiindulópontnak azt vettük, hogy a felnőttek tárgyi világát utánzó használati és munkaeszközök kicsinyített változatai nagy valószínűséggel gyermekjátéknak tekinthetők. Móra Ferenc 1907-ben a következőket jegyezte be a csókái őskori telep anyagának leltározásakor a szegedi múzeum Régiségtan Naplójába (2/1907): „4 cm hosszú, 3 cm széles, 1,5 cm magas kétlyukú „sótartó". Önkéntelenül annak mondja mindenki, a ki ráveti a szemét. Oly apró, hogy csak gyerekjáték lehetett s a készítése igazán nem került fáradságába annak az apának, vagy anyának, aki megörvendeztette vele a gyerekét. Egyszerűen fölcsípett egy kis agyagsarat, azt a két tenyere közt pogácsává gömbölyítette s avval belenyomta a két ujja hegyét, a mutató és a középső ujjét. Ma is így csinálja az Alföldön minden parasztgyerek sárbul a kis „sótartót". Ezt felnőtt csinálhatta, mert a két lyukacska olyan középnagyságú férfikéz két ujja végének felel meg. A gödröcskéket még csak ki se egyengette a készítője, az egyik nincs olyan mély, mint a másik, de só van benne az ősember körme véginek a helye." Ezután még 7 db különböző formájú, rosszul égetett, vastag falú, durva kidolgozású miniatűr edényt írt le, majd így folytatta a 9. számmal: "Ugyan ide sorolom mint játék szert a 4 cm magas, gömbölyű csonka piramis alakú vörös agyagból égetett csörgőt, amelynek üregében apró kavicsszemek vannak. Lapos feneke 3-7 cm átmérőjű. Nem a nyeles fajtából való, a milyeneket Wosinszky Lengyelen talált, inkább zsinegre fűzve csörgette a gyerek. Egyik oldalán megvan a ragasztott fülnek mindkét töve." A kisméretű edényeket és az agyagcsörgőket tartja leginkább gyerekjátéknak a régészet. Banner János a csókái neolit telep földolgozásakor úgy látta, hogy föltűnően sok a gyerekjáték és ezek közül csaknem mind edény: a 98 edény közül 27 kisméretű edényt tartott játéknak, egyes ügyetlennek ható daraboknál gyerekkezek munkáját feltételezte. (BANNER 1960. 30-31, 43.) A hódmezővásárhelyi múzeum őriz egy különleges neolitkori agyagcsörgőt Kökénydombról, amely edény formájú és állatfejben végződik, ami letörött (4560/30). Mai értelmezés szerint az összes leegyszerűsített ember és állatábrázolást, plasztikus alkotást, azaz idolt, a régészet csakis rituális, vallással összefüggő tulajdonsággal ruházza fel. A kökénydombi csörgő esetében az ásatást végző Banner János több értelmezési lehetőséget is fölvetett, bár a tárgy mérete (12 cm magas) miatt el is vetette azokat: a gyerek nyakába akasztva jelzőcsengőként túl nagy és gyenge a hangja; „Ugyancsak a nagysága zárja ki azt, hogy gyerekjátéknak tekintsük" - írta. „A súlya sokkal nagyobb, semhogy a kiskezű gyerek játszani tudna vele, bár az állatfejben való végződés a játék lehetőségét sem zárja ki. Vélemé-