Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

OZSVÁTH GÁBOR DÁNIEL A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói Az emberiség táplálkozás-történetének a tűz munkára fogását követő legfontosabb vívmánya a gabonamagvak zúzása. Bizonyíték erre az őrlőzúzó szerkezeteknek a régészeti ásatások során nagy számban előforduló maradványa is. A korai gabonaőrlő eszközök darabonkénti eltartóképessége alacsony (10-15 fő), és egyben hozzátartozott a hadseregek állandó felszereléséhez is. Mindennek alapján érthető a nagyszámú régészeti előfordulás (tele vannak a be nem leltározott vagy meg nem határozott őrlőkő leletekkel a régészeti raktárak), és egyben érthetetlen a régészeti és társtudományági publikációkban való agyonhallgatottságuk

1

. Mentségül talán az szolgálhat, hogy gyakori előfordulásuk ellenére is nehéz dolga van annak, aki korszakokhoz kötötten próbál/próbált egy-egy őrlő-zúzó szerkezetet leírni, rekonstruálni. A korai gabonaőrlő eszközök vizsgálata számos szakterület kutatói számára jelenthet kihívást, így a régészek, a technikatörténészek, a táplálkozás-kutatók és az ethnográfusok érdeklődését egyaránt felkeltheti. Selmeczi Kovács Attila közelmúltban megjelent, a kézi őrlőkövekkel foglalkozó, néprajzi monográfiája

2

, remélhetőleg, aktivizálja az e témakörrel kapcsolatba kerülő régész és más szakágak művelőit is. Néprajzosként kutatásaim középpontjában a hagyományos malmok állnak. A kutatott témát igyekszem a történelmi, régészeti összefüggéseiben elhelyezni, hisz alapfelfogásom, hogy nem csupán egy korszak, hanem egyegy eszköz működése is csak a fejlődés történelmi fonalát követve érthető meg. Figyelmem így irányult a hagyományos őrlőszerkezeteknek évezredeken át kizárólagosan a lelkét adó darálókövek felé. Ezekről elmondható, hogy az emberiség technikatörténetének talán legkonzervatívabb termelő eszközei, hisz első kihívói csupán a 19. század első felében jelentek meg a hengerszékkel. Ily összefüggésben érthető, hogy az előképek után kutatva egyenesen vezetett az út a régészeti malomkőleletekhez. Megfigyeléseimnek lendületet adott az M5-ös autópálya-ásatás során Szalontai Csaba által a kiskundorozsma-nagyszéki határban feltárt malomkőleletek számbavétele. A viszonylag kis területet átfogó ásatási lelőhelyekről előkerült őrlőkövek és töredékek meglepő változatosságot mutattak

3

. 1 V.o. VÖRÖS 1985. Hunkori kézi őrlőkő Nagymágocsról. In: MKCsM 1985. p. 11-17. 2 SELMECZI 1999. Kézimalmok a Kárpát-medencében. Budapest. 3 Bővebben OZSVÁTH 2003. Kézi malomkövek az M5 autópálya nyomvonalán (Kiskundorozsma-Nagyszék). In: Úton-útfélen. Múzeumi kutatások az M5 autópálya nyomvonalán. Szeged, p. 133-139.