Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Vörös G.: Római barbár kapcsolatok a madarasi (Bács-Kiskun megye) temető leleteinek tükrében

VÖRÖS GABRIELLA Római-barbár kapcsolatok a madarasi (Bács-Kiskun megye) temető leleteinek tükrében Pannónia és a szomszédos barbaricum kapcsolata változatosan alakult, hiszen közös históriájuk majd öt évszázada alatt a meg-megújuló kisebb kalandozásokkal, a több évtizeden át tartó háborúkkal és a békés időszakokkal egyaránt jellemezhető. Római részről az Alföld bekebelezése is szóba kerül, de Dácia feladása után végképp a status quo megtartása maradt a legfőbb cél. E hosszú és katonai - politikai szempontból oly változatos időszak jellemzésére kevés eszköz áll rendelkezésünkre. A sokrétű kapcsolatok megértéséhez a források mellett a régészeti leletekből kiolvasható üzenetek feltárása és értelmezése visz bennünket közelebb. A kapcsolatok kiépítésének egyik fontos eszköze, sőt bizonyos értelemben feltétele -ugyanúgy, mint ma is - az utak voltak. A madarasi temető leleteinek vizsgálata éppen azért jelent lehetőséget e kérdés elemzéséhez, mivel egy nagy fontosságú, a provinciát a barbaricummal összekötő út nyomvonalában található, melynek kiindulópontja a limesen található Lugio volt. Lugiót olyan helyre építették - a Duna alsó, lassú folyású szakaszának egyetlen olyan pontjára -, amely egyedüliként volt alkalmas az átkelésre. Ennek bizonyítására Kőhegyi Mihály 155 olyan térképet gyűjtött fel és elemzett

1

, amely az évszázadokon át változó Duna szakaszt ábrázolta. A legkorábbi Rosseli Francesko 1480-as, a legkésőbbi Somody Lajos 1880-as gazdasági és vízrajzi mappája volt. Ezek vizsgálatával bebizonyította, hogy az átkelőhely keskeny ösvénye kötötte össze a Duna mocsaras, széles sávját követő magas parton levő szarmata települések láncolatát a túlparttal (KŐHEGYI - NOVOTNY 1967 46 - 48. 12. kép). Az e pontról induló kereskedelmi és hadiút egyik pontja volt a Madarason temetkező közösség temetőjéhez minden bizonnyal nem túl távoli lakóhelye, a másik pedig a bizonyíthatóan a 2. századtól használt vaskúti földvár, az alföldi barbaricum egyetlen ilyen jellegű szarmata erőssége (KŐHEGYI - VÖRÖS 1999.). A Lugióból induló út barbaricumi célállomása a mai Szeged, Ptolemaiosz leírása alapján a barbár város, Partiscum volt. Partiscum stratégiai helyzete egyértelmű: innen indult egy másik út is, amely a Maros déli oldalán vezetett, és az őskor óta használatos ún. vízi sóutat követte (VADA

Y 1998. 123 -125.). A másik, szintén őskorban is használatos út 1 Kőhegyi Mihály: Adatok a szarmaták településtörténetéhez Baja környékén. Szakdolgozat, ELTE Régészeti Tanszéke (évszám nélkül)