Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Vörös G.: Római barbár kapcsolatok a madarasi (Bács-Kiskun megye) temető leleteinek tükrében

észak - dél irányú volt, melynek ugyancsak fontos állomása volt a mai Szeged. Korábban volt egy olyan határozott elképzelés, amely szerint az utak vonalát a barbaricumi lelőhelyeken, ezen belül is a temetőkben található római tárgyak előfordulása és gyakorisága határozza meg. A lelőhelyek előkerülése és kutatása azonban esetleges, és a mára összeállt kép sem egy vonalat vagy sávot, hanem széles szóródást mutat. Egy-egy lelettípus vizsgálata csupán a tendenciát határozza meg és a kapcsolatok jellegét, amit legjobban a terra sigillaták szóródása bizonyít a Duna - Tisza közötti barbaricumban. Mivel Aquincum volt az elosztó központja a Dunán nyugatról érkező árunak, így ezen a részen jóval gyakoribbak a terra sigillaták mint a Lugio-Partiscum út tágabb körzetében (VADAY 1998.129 -132., 25. ábra). Ilyen összefüggésben érthető, hogy a 622 sírós madarasi temető korai sírjai közül csak egyetlen egyben, a 417. sírban volt terra sigillata, egy Drag. 33. típusú díszítetlen darab. A sírban talált Commodus dénár, amelyet 188-189-ben vertek, hozzávetőlegesen megegyezik a római edény 3. század első harmadára történő korhatározásával. Nézzük meg, hogy melyek azok a római tárgycsoportok, amelyekkel a továbbiakban foglalkoznunk kell, mivel előfordulnak a madarasi temető sírjaiban. Előre kell bocsátanom, hogy ez a kör meglepően szűk lesz az Alföld területének többi lelőhelyein előkerülő római tárgyak - igaz, szinte kivétel nélkül szórványos - megjelenéséhez képest. A vizsgálandó körbe soroljuk a tükröket, a pénzeket, a fibulákat és végül az üvegpoharakat. Ezek a tárgytípusok persze nem biztos, hogy a madarasi közösséghez eljutott összes római tárgyat jelentik, hiszen itt csak a temetkezéseikben előforduló leletekről van szó. Mint tudjuk, a szarmaták temetkezési rítusa nagyon kötött, ezért tehát csak meghatározott fajtájú, funkciójú tárgyak kerülhettek a sírokba, a felsorolt tárgy típusokon kívül csak a legritkább esetben fordulnak elő különleges, ezektől eltérő darabok. Felmerül, hogy a sírokhoz képest a mindennapokban több és másfajta római tárgyak is előfordulhattak, melyek felbukkanása elméletileg a telepeken várható. Tapasztalataink szerint azonban ott még jóval ritkábbak, mint a temetőkben. Az imént már említett terra sigillata edényke sírba helyezése a szarmatákra évszázadokon át, általában jellemző mellékletadási szokás körébe tartozik, amit a halottról való gondoskodás jelképes megnyilvánulásaként szoktunk értelmezni. Ennek lényege, hogy kevés kivételtől eltekintve a halott lábához edényt helyeznek, ami lehetett agyagból, üvegből, fából, lehetett pici, de egészen nagy méretű, és mint ebben a kivételes esetben, 2 Gabler Dénes meghatározása, segítségét itt is megköszönöm.