Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Fodor F.: Lipovánok Moldvában és Bukovinában

Ma már természetesen igen sok a vegyes házasság: azonban a lakodalomban az élőzene szünetében az asszonyok még ma is saját énekeikre táncolnak. A régi lovas fölvonulással egybekötött esküvők - melynek nagy hagyománya volt pl. Klimautzban - ma már nem léteznek. Egységesen ismerik azonban a január 7-én, fiatalok által végzett kolindálást, melyhez szép ének is tartozik. Hasonló egységességet mutatnak a karácsonyi és a húsvéti ételek ugyanúgy, mint az évente három alkalommal tartott „Gyeny ragyítyelszkoje" (halottak - szülők napja) alkalmával készített „kútyjá". A megfőzött búzát mézzel keverik össze, melyet kis csészében visznek a templomba, ahol megszentelik. A pap mindegyik csészéből kivesz egy kanállal, és egy nagyobb edénybe meri. Ezt mise után a gyerekek fogyasztják el. Ezzel emlékeznek halottaikra. A hazavitt szentelményt szintén a gyerekek fogyasztják el. Különösebb természetfölötti erők befolyásolására nem alkalmazzák, mivel a lipován egyházi törvények tiltják a babonás hiedelmeket. A temetkezési szokások is egységesnek mondhatók. A változást csak a kor adta technikai lehetőségek kihasználása jelenti. Pl. a venyecsik - egy papírszalag, melyre a halott adatait írja fel a pap - előre fénymásolt nyomtatvány, melyet csak ki kell tölteni. A „rukopiszányije", mely a pap ajánlását tartalmazza a túlvilági hatalmak számára, szintén egy fénymásolt formanyomtatvány, melyet azonban ma is a hagyományoknak megfelelően a halott jobb kezének ujjai közé hajtogatnak Lipoveniben. A hagyományos lipován viselet ma már csak a nőknél figyelhető meg. Ruházatukat általában az élénk színek jellemzik. A bukovinai és északmoldvaiak viselete kissé visszafogottabb, barnás tónusú. Az ünnepi viselethez tartozik a hajat összefogó szbórnyik, amely egyszerű textil vagy gumi. E fölé hajtűkkel erősítik a kícskát, melyek különböző színűek, flitterekkel gazdagon díszítettek. Mindegyik különböző, nincs egyforma. A bukovinai településeken a kícskák nagyobb méretűek, szolidabban díszítettek. Ezeket helyi, idősebb varróasszonyok készítik. A kícskát férjhez ment fiatal asszonyok hordhatják. A lányok hajukba színes szalagot kötnek, az idősebb aszszonyok sötét színű kendőt hordanak. A nők jellegzetes ruházata a száráfán, egész ruha, melyet két vállpánt tart. Templomban a nők kendőt kötnek a fejükre, koruktól függetlenül. Törvény ugyanis, hogy a hajuk nem látszódhat. Ezt a szokást Bukovinában ma már kevesen tartják be, míg pl. Ghindarestben ma is kötelező. A templomba járó viselethez mindenki számára kötelező a póisz, a lesztulka és a padrúcsnyik. Érdekes, hogy pl. Klimautcban a póiszt már csak az idősek használják, a fiatalok körében most kezd ismét elterjedni. A viseletek közötti különbséget jól lehet látni az évente megrendezésre kerülő találkozó-