Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

NÉPRAJZ - Lele J.: Néprajzi világom Bálint Sándor közelében

rajzi ismereteim gazdagodtak, és egyre többeket ismertem meg a szakma kiválóságai közül, miközben az én munkámat ők is megismerték. (így már az 1970-es évek első felétől évente kétszer is kaptam a múzeumban - a múzeumi hónap és karácsony táján - kisebb-nagyobb pénzjutalmat, ami az időközben 700 forintra emelkedett havi bérem mellé igen jólesett, hiszen az építési kölcsön és kamatai mellett egyre nagyobb gondot okozott az élelmiszer árak emelkedése és ruházkodni is kellett. Nem panasz, hogy éveken át mást sem termett kertünk, csak vöröshagymát, amit sülve ettünk és mindég jólesett, mert igen éhesek voltunk. Ezekre az ínségekre ma is szeretettel gondolok vissza, mert közben akár otthon, akár a múzeumban kiélhettem magamat szeretett munkámban.) Megemlítem, hogy nem egyazon időkben heteken át dolgoztam a makói, a csongrádi, a szegvári és a vásárhelyi múzeumban, mely helyeken a néprajzi tárgyak leltározásában segítettem Felföldi Lászlónak, Juhász Jánosnak, Jaksa Jánosnak és Nagy Verának. Ugyancsak segítettem Opusztaszeren szintén hetekig - a szentesi és a csongrádi házak berendezésében, mely munkáimért kiküldetési pénzt és útiköltséget kaptam. (Nem hallgatom el, hogy eme elfoglaltságaim mellett örömmel vettem részt a tápéi hagyományőrző együttes munkájában mint „másodvezető". Eközben az országos „Röpülj páva" vetélkedőn Tápé a második helyen végzett. Felkérésre igen sokszor voltam néptánc- és népdalversenyeken zsűritag.) „Mániám" volt a vándorkiállítás szervezés és rendezés. A szegedi múzeum néprajzi anyagából Juhász Antallal rendeztünk Tápén szegedi hagyományos bútor és viseleti kiállítást, majd ugyancsak vele 1979-ben „Tápé és a szegedi nagyárvíz" címmel ismét a tápai kultúrházban. Ugyanott indítottam sorban a „Hangszerek, hangszeresek", „Pipák, pipások", „A tápai konyha" című kiállításokat, amelyeket vagy Juhász Antal vagy én nyitottam meg. Szelesi Zoltán művészettörténésszel emlékkiállítást szerveztem Tápén Nyilasy Sándor születésének 100. évfordulóján 1973-ban, majd rá két évre a Nyilasy grafikákra kerítettünk sort. 1973-ban Nyilasy tápai szülőházán emléktáblát leplezett Szelesi Zoltán, mely eseményen általam betanított tiszai népdalokat énekelt a színes viseletbe öltözött helyi pávakör. Azóta évente halottak napján kerül kis koszorú a Nyilasy emléktábla alá. (Most készülök a betűk átfestésére.) A Juhász Gyula megénekelte Tápai Krisztus 198l-re nagyon tönkrement: vihar döntötte ki és fája háromba törött, míg a korpusz is pusztulásnak indult. Teljes felújítását kérésemre Saliga László és Fekete Lajosné, a múzeum restaurátorai végezték el, eléje Juhász Gyula idézetet márványtáblára Fritz Mihály szobrász vésett, ám a betűket itt is át kellett festenem.