Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

hoz fűződő, már-már szakrális kötődés is, amely Mózes törvényei közt

21 ekként szerepel: "Zálogba senki ne vegyen kézimalmot vagy malomkövet, mert életet venne zálogba." (M. V. 24.). Mindezek alapján könnyen érthető, hogy az egymást követő régészeti, történeti korszakokban párhuzamosan több, különböző fejlettségi szinten álló zúzó/őrlőszerkezet is jelen volt, jelen lehetett. Ezt igazolják Gunda Bélának az erdélyi Réz-hegységben végzett kutatásai is, aki a 20. században még a marokköves őrlés folyamatait vizsgálhatta kárpát-medencei gyüjtőútja során

22

. A malmok változásában a paraszti innováció szintén tetten érhető, kézimalmaikat újabb és újabb átalakítások révén folyamatosan tökéletesítették. Szép példája ennek a Móra által 1906-ban Ada határából a napjainkra már az ő nevét viselő múzeumba behozott, peremes kézimalom: "a sárga agyagban két évvel ezelőtt 1,5 m mélyen találtak egy teljesen ép, két kövű kézi őrlőt. Ez a kő érdekes bizonysága a paraszti találékonyságnak. Zapletán János a kőbe forgató rudat illesztett, erre vitorlát szerkesztett, a mű kiszolgált az ablakon s vígan forgatta a követ, ha a szél fújt. Nemcsak a maga jószágának őrölt, hanem illendő vámért a környék népe is használhatta a malmot. Úgy látszik, nem is ment rosszul az őrlés, mert a "molnár" egész nagy alkudozás árán vált meg malmától 7 krajcárért"

13,

. Magunk a háromszéki Esztelneken találkoztunk egy keretes kézimalommal, melynek aljkövét a gazda a melléképület alapjának ásásakor találta, majd egy felső követ faragtatott hozzá, és keretes, peremhajtású darálóként 1996-ban még használta (4. ábra). A kárpát-medencei őrlőkő publikációkat áttekintve meglepő azonosságokat találunk. így a felhasznált kő anyaga, technikai kivitelezése, méretei és széles térbeli elterjedése alapján feltételezhető korai malomkő-előállító műhelyek működése. A tény, hogy a kézimalmok egyre tökéletesítettebb változatai a közelmúltig a hadseregek alapfelszerésének részét képezték, ugyancsak indokolhatja e műhelyek valószínűségét

24

. Ebbéli feltevésünkben megerősít Téglás Gábor, aki az erdélyi Kőhalom-Hévíz-Hidegkút térségében feltételez dák malomkő-előállító műhelyt. A termékek széles körű földrajzi elterjedését a házaló kereskedésnek és a folyók közvetítő erejének tulajdonítja

25

. A manufakturális malomkő-előállító üzemek idő és térbeli behatárolása további izgalmas feladatot ró a téma kutatóira. 21 V.ö.VÖRÖS 1985. p. 11. 22 GUNDA 1966. Prehisztorikus jellegű őrlőkövek a Kárpátokban. In: Ethnographica Carpatica, Budapest, p. 276-295. 23 MFM Régészeti leltárkönyv. 24 SELMECZI 1981. p. 207. 25 TÉGLÁS 1888. Hol gyártották Dácia őslakói kézmalomköveiket. In: Archeológiai Értesítő. 1888/9 p. 91.