Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2002 (Szeged, 2003)

RÉGÉSZET - Ozsváth G.: A régészeti malomleletek feldolgozásának buktatói

- Amennyiben a kutató a recens ethnológiai analógiákra kíván támaszkodni, könnyen vetődhet tévútra épp az adott korból kellő számú ismeret hiánya miatt. A napjainkig kutatható, néprajzi anyagban fellelhető kézimalmok sok esetben a molinogeneológia regresszív ágának termékei is lehetnek

26

. Jelen sorok írója malomkutatással foglalkozó néprajzosként a fentiek figyelembevételével csupán arra vállalkozunk, hogy a talált leletek alapján néhány különböző korai őrlőszerkezetet értelmezzünk, a lehetséges működtetést megközelítőleg rekonstruáljuk a régészeti korok meghatározását a régészekre bízva. A Kr. e. V. évezredtől a gabona aprításának számos technikája alakult ki. Kezdetben mozsarakat használtak, majd később a gabonát homorú kövön egy kézbe illő, hengeres kővel tologatva morzsolták apróra (5. ábra). Erről a műveletről ad számunkra szemléletes képet egy Ó-Egyiptomból ránk maradt rajz, amelyen egy lapos kövön gabonát zúzó, térdelő lány minden valószínűséggel búzát őrölhetett, hisz Ó-Egyiptomban a búzát már Kr. e. 4000 évvel termesztették. Ugyanezt a szerkezetet idézi fel Gunda Béla is idézett művében

27

, ahol a marokköves eszköz só, illetve gabona zúzására való használatát egyaránt jelzi. A zúzókövek hatékonyságát növelendő a lapos aljkő felületét rovásokkal érdesítették, valamint a hozzá használt dörzskövet megnagyobbították; rajta a gabona adagolása céljából egy vályúszerű bemélyedést és egy résnyi nyílást alakítottak ki. A kövek egymáson való mozgatására a későbbiekben egy botot használtak, melynek egyik végét a felső kőhöz erősítették, a túlnyúló, szabadon álló végét nyíl irányban előre-hátra tologatva segítségével egyenletes, sík mozgást értek el, miközben a gabona folyamatosan szóródott az aljkőre, így növelve az eszköz termelékenységét (6. ábra). A fejlődés következő lépéseként a gabonamagvak zúzásában megjelent a félköríves mozgás. Ennek lényege, hogy a korábbi daráló felső kövén átnyúló rúd egyik végét rögzítették, és a másik végének keresztirányú mozgatásával valósították meg az őrlést. Ez a változat görög hatásra a Kr. e. 6-5. századtól terjedt el Európában. Ezzel egy időben a köveket is kezdték lekerekíteni; a módosítás eredményeként a termelékenység jelentősen növekedett. A forgómozgás a fazekaskorong és a kocsikerék esetében már a Kr. e. III. évezredtől ismert volt. Ennek a mozgásformának az őrléstechnikában való, európai megjelenése a Kr. e. 8. század tájára datálható. A forgómoz26 SELMECZI 1981. Kézimalmok. Történeti rétegek - technikai regresszió. In: Miscellanea Ethnologica Carpatho-Balcanica. Ethnographia XCII 2-3. p. 204-232., p. 211. 27 GUNDA 1966.