Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Nagy V.: Cs. Hódi Mihály 1935-ös butellája

megemlít 196 font szalonnát és 44 font hájat. Mindezekről megjegyzi: „...azok az én és feleségem halálunk után azé légyen aki nékem és feleségemnek gondunkat viseli és minket tisztességesen el takaríttat. " A család református lévén, a végrendeletből a református eklézsia sem maradt ki, 25 forintot hagyott rájuk, valamint külön 5-5 ft-ot a református oskola és az ott tanuló árva gyerekek részére. Szép gesztusként ugyancsak 5 ft-ot hagyott a katolikus, a lutheránus és a görög egyházra is.

5 A felsoroltak, valamint az a tény, hogy János fiát 1880-ban (1883-ban halt meg) a legtöbb adót fizető virilisek névsorában találjuk, azt mutatja, hogy igen tehetős gazdálkodó család volt a Cs. Hódi família.

6 Ezek az adatok témánk szempontjából azért voltak fontosak, mert azt a gondolatot támasztják alá, mely szerint a butellák tulajdonosai a 19. század első felében még csak a parasztság tehetősebb rétegei lehettek. Kresz Mária megfogalmazása, hogy a butella: „Tarisznyába vagy zsebbe való, a messzi munkába induló kubikosember lélekmelegítő)e

". inkább csak a 19. század végére jellemző, amikor a butellák nagy számban készültek, s a mennyiségi növekedés olcsóságot eredményezett. Azt a megállapítást, hogy a 19. század elején még csak a módos parasztság rendelkezett ilyen edényformával, azért is fontos kiemelni, mert ennek üveg előképe szintén ennél a rétegnél lelhető föl. A butella párhuzamait vizsgálva, kiindulópontunk Kresz Mária megállapítása: „...e város (Hódmezővásárhely) a cserépbutella fő centruma, a forma itt alakult ki, itt lett népszerű, divatja innen áramlott más alföldi központokba. Maga a butella szó elárulja, hogy e pálinkásedény eredetileg üveg. Az üvegbutellákat Ausztriából és Csehországból importálták vagy készítették Magyarországon. Használták kocsmákban és magánházaknál, magunk is láttunk vásárhelyi gazdaháznál XVIII. századi nyugati jellegű üvegbutellát figurális festéssel. Az üvegformát utánozták a tálasok. A cserépbutella karcolt díszítményét a korábbi eredetű kulacs és kancsó hagyományából vették át. "

8 Némi nehézséget okoz a vizsgálódásban az, hogy az üvegművességgel foglalkozó szakirodalom nem használ egységes terminológiát erre az edénytípusra. Néhol palack, máshol bütykös vagy butella elnevezés alatt szerepel. (Egyes szerzők maguk sem tudták eldönteni, hogy melyiket használják.) Mindenesetre a palackok egy részét sorolhatjuk ide, és mint a cserépbutella előképe, ezen belül nem csak egy típust kell figyelembe vennünk. Véleményem szerint mind a bütykösként számontartott pálinkás üvegedények, mind pedig az ún. pincetok palackok szóba jöhetnek. Ez utóbbiak bor szállítására szolgáltak, s ehhez fából készült, bélelt tokokban, zárható, fedeles útiládákban helyezték el őket. Méretük valamivel nagyobb volt a pálinkás