Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Nagy V.: Cs. Hódi Mihály 1935-ös butellája

butykosoknál, de mind formára, mind díszítésre hasonlók, szűkszájú, négyszögletes edények. Valószínűleg pincetok palack lehetett özvegy Kóti Istvánné ingóságai között 1802-ben felsorolt 6. Butellia, melyeket a többi cserépedényhez képest alacsony összegre értékeltek. (1 butella 2 krajcár, 1 cseréptányér 5 krajcár, egy cserépkancsó 4 krajcár.) Feltevésünket arra alapozzuk, hogy bár később előfordult egy háztartásban több cserépbutella, sőt egy embernek is készülhetett több, ebben a korai időszakban azonban még ritkák. (Az első ismert évszámos 1818-as.) Felfigyelhetünk a hatos számra is, hiszen a pincetok palackokat általában hatosával helyezték el a faládába. Hogy más anyagból készülhetett, mint a cserépedények, arra olcsósága is utal. Ebben az időben már nagy mennyiségben készültek üvegedények, s egy díszítetelen üvegedény valószínűleg olcsóbb volt, mint egy cserépedény. (Bár Kresz Mária szerint olcsóbb volt tálasnál csináltatni, mint üvegbutellát vásárolni, ezt azonban nyilván a díszítettség mértéke is befolyásolta.

1 ) Megállapíthatjuk tehát, hogy Vásárhelyen az üvegpalackoknak szélesebb formaváltozatát nevezhették eredetileg butellának, butéliának, melybe mind a pincetok palack, mind pedig ennek „kisöccse", a pálinkás bütykös belefért. A pincetok palackok a 16-17. században alakultak ki, kezdetben a gazdag nemesek és polgárok használtak családi címeres, festett vagy gravírozott palackokat, majd a 19. században egyre népszerűbbek és a paraszti háztartásokban is gyakoriak.

11 Hogy a pincetok palack és a pálinkás bütykös között milyen csekély a különbség, arra Borsos Béla utal, amikor azt írja a pincetok palackról, hogy a 18. században általánosabbá válik pálinkásbutykosként és gyógyszeres üvegként is.

12 Ezen edényformák többsége Erdélyben készült, ritkábban Felső-Magyarországon és Dunántúlon. A pálinkásbutykosok között a festettek ritkábbak, de azok a legszebbek. Zománcfestésű díszítésük figurális ábrázolás, esetleg évszám és felirat, amely többségében német nyelvű, amiből a kutatók arra következtetnek, hogy készítőik német vagy osztrák mesterek, esetleg a megrendelők voltak azok. Megerősíti a feltevést az edényekre festett figurák nyugati ízlésű ruházata. Maga a színes zománcfestés is német területről terjedt el mind Nyugat-, mind KeletEurópában.

13 Készítésükkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a kisméretű, festett pálinkásedények egy részét Katona Imre a habánokhoz köti: „Szembe kell néznünk a kis méretű, szűk, többnyire srófos szájú, hasáb alakú butella és más festett edények habán eredeztetésének problémájával is" - írja. Ezek az emlékek zömmel Erdélyből kerületek Magyarországra, s „némelyikük hangulata német szellemiséget tükröz" 4 Ez nem véletlen, hiszen az erdélyi üvegművességet a 17. század elején olasz és német hatás érte, a huták bérlői