Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)
HELY- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Halmágyi P.: „Hatvan éve történt”. Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén
HALMÁGYI PÁL „Hatv an éve történt" Lengyel katonák Magyarcsanádon 1939 őszén Megható lengyel-magyar ünnepség volt 1999. szeptember 4-én Makón és Magyarcsanádon. Cikkünkben a rendezvény alapját adó történeti eseményekről emlékezünk meg. A II. világháború kitörésének napjaiban nehéz próba elé került az évezredes magyar-lengyel barátság. A megpróbáltatások azonban - sajátos módon - nem a kapcsolatok fellazulását, sokkal inkább megerősödését eredményezték a két nép között. A II. világháború alatti nehéz időkben újabb és újabb barátságok szövődtek a Magyarországra menekült lengyelek és az őket tárt karokkal fogadó magyarok között. A fasiszta Németország 1939. szeptember l-jén hajnalban támadta meg Lengyelországot. A Harmadik Birodalom Lengyelország lerohanásához 1939. szeptember 9-én igénybe kívánta venni a magyarországi (kassai) vasútvonalat is, de a Teleki Pál vezette magyar kormány kijelentette: „Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország ellen semminemű katonai akcióban nem vehet részt [...] ennek folytán semmi körülmények között nem engedhetjük meg német csapatok Magyarországi vasútvonalakon történő átszállítását Lengyelországba". A magyar nép és kormány minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen a bajbajutottakon, ill. semmit sem tett, amivel segítette volna a támadókat. Mindebből komoly diplomáciai bonyodalmak származtak. Teleki Pál miniszterelnök azonban szilárdan és következetesen kitartott lengyelbarát álláspontja mellett. Szeptember 17-én, a náci Németország támadásának harmadik hetében Lengyelország katasztrofális helyzetbe került. Az 1939. augusztus 23-án aláírt Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka alapján keletről is megindult a támadás Lengyelország ellen. A Vörös Hadsereg csapatai átlépték a szovjet-lengyel határt, és Lengyelország kétfrontos háborúra kényszerült. A lengyel ellenállás a két hódító világuralom csapásai alatt összeomlott, Lengyelország kapitulált. (Hosszú évekre ismét megszűnt az önálló lengyel állam.) Az Északkeleti-Kárpátokban húzódó közös lengyel-magyar határt átlépve több tízezer lengyel katona és civil menekült Magyarországra. Éppen a korábban említett magyar döntés tette lehetővé, hogy a Krakkótól délkeletre húzódó területre szeptember közepéig nem jutottak el a német csapatok. A menekülők nagyobb része katona volt, nem ritkán teljes egységek, századok, ezredek lépték át a határt, pl. Stanislaw Maczek ezredes, a
