Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1999/2000 (Szeged, 2001)

NÉPRAJZ - Ifj. Lele J.: Vihar elleni harangozási szokások Zákányszéken

Pedig minden bizonnyal szükség volna rá, még akkor is, ha közel van a falu, amelynek harangjai idehallatszanak. „Három versöt húzott az uram röggel, délben és este is. De harangozott, csöndített akkor is, ha valaki a Szögi-högyben möghalt. Akár gyerök, akár felnőtt volt is a halott, egy hosszú verset húzott. Ilyenkor errül is, arrúl is szaladtak: Ki halt mög? Röggel, délben és este, amíg harangozott, közben elvégezte az Úrangyala imát, mert hát a harangszó is arra szólt. Pontos időben harangozott, mert a rádióhoz igazította az órát, napjába többször is ellenőrizgette. Ha tűz vót, akkor nem vót köteles kongatni. Annál inkább köllött, amikor nagy borulás, jégfelhő gyütt. Hozzáfogott, amikor mán látta, hogy veszélyösen közelödik, aztán addig húzta, ameddig széjjel nem harangozta. Vót, hogy egy órahosszat is. Akkor nagyon elfáradt. „Pedig amikor mán rágyütt a húzás nyitjára, nem vót nehéz a húzása, de hát ü betegös, gyönge embör vót mindég..." Amíg harangozott, végig imádkozott. Nem csak azt, amelyet Grynaeus Tamás és Varga Ferenc tőle 1975-ben lejegyzett. Ehhez volt néki egy régi imádságos és énekes könyve: az „ARANYKORONA". Igaz Isten szeretetnek harmatjából növekedett drága kövekkel kirakott Aranykorona. Azaz külön-különféle válogatott ájtatos szép imádságokból, lelki fohászokból, elmélkedésekből, dicséretekből és szívbéli indulatokból mintegy mennyei világossággal ragyogó, Istenhez ébresztő drágakövekkel formáltatott és készíttetett imádságos és énekeskönyv, katolikus híveknek buzgó lelkük javára a jó pályafutásért a korona végleges elnyerése szorgalmatos munkájával szerzett. Tekintetes és Nagyságos Ováry Szentmiklósy báró Pongrácz Eszter; Néhai Tekintetes Nemzetes és Vitézlő Apponyi Miklós úr meghagyott özvegye. Harmincnyolcadik, az egyházmegyei hatóság jóváhagyásával ellátott képes kiadás. Kiadó: Rózsa Kálmán és neje, Budapest, 1911. Szentkirályi ucca 30." A könyvben a korra, de főként az 1800-as évekre oly jellemző ponyvaimák és -énekek olvashatók, amelyekből Makra Ferenc sokat kívülről tudott. Érthető, hiszen ez a könyv volt mindennapos, olykor sötétedésig tartó olvasmánya. Makra Ferencné szerint ezt a könyvet férje nagyszülei is használták, amikor Ferenc még nem volt harangozó és búcsúvezetö. Hasonló, pár oldalas ponyvaimát láttam Bálint Sándor hagyatékában, amelyeket régi búcsújáró helyeken lehetett kapni. Ebben az ima és énekeskönyvben, amelyet Makra Ferencné megőrzött, található: „A Szentháromsághoz hathatós ima égiháború idején. 0 Szentlélekkel telt Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek Isten, ki erős Isten vagy,